1. ábra: A Váncza-kötet 1986-os facsimile kiadása A külcsín egyedisége az eredeti "magyarosság" képzetét igyekszik ezen eszközzel is megfogalmazni (1. ábra). Ugyanezt a szerepet erősíti a szakácskönyvek egyik 17 Nora 1999: 154–155. 6 alapjellegzetessége is. 18 A kötetek ugyanis a képhez rendelt funkcionális szövegek megjelenési elvét követik. Az ábrázolt (fényképezett, rajzolt) ételképet (mint célt) magyarázza el a szöveg. 19 Ám az ételrajzok, fényképek nem csupán önmagukban a kész ételt szemléltetik, hanem igyekeznek a tálalással, az asztal, azaz a fogyasztási környezet miliője megteremtésével (egykori tárgyak, patinás ételtartó edények, fűszerek elhelyezésével) vagy régi korok, vagy egy-egy ünnep, jeles nap/évszak, vagy akár "magyaros" hangulatát is megidézni (2. ábra). 2. ábra: Magyaros tálalás. In: Gundel 1984: 55. (Huschit János felvétele) 18 19 Nem képzi jelen írás tárgyát az a közhelyes megállapítás, hogy az ételfogyasztás a legalapvetőbb emberi ösztön, ezért a táplálkozás így szükségképpen tölti be és jelöli ki az egyetemes emberi kultúrában a legfontosabb helyet (vö.
Jung 1999: 269). Biczó 2006: 284. 7 Jóval bonyolultabb viszont az a folyamat, amelyben az írott források – például szakácskönyvek, ételkészítési szakkönyvek – önmagukban nem játszanak döntő szerepet a kollektív gasztronómiai (nemzeti) emlékezet megteremtésében, sokkal inkább egy-egy szerző, vendéglátóipari szakember, sőt maga "a MAGYAR konyha" kultusza tudatos megteremtésének lehetséges (és alkalmazott) eszközei csupán. A hazai elméleti szakirodalom szól az emlékezet és kultusz viszonyának kereteiről, bonyolult szövetéről, egymásra épüléséről. 20 Az emlékezés akaratlan jelenségei, ösztönszerű szerveződése és a kultuszok akaratlagos szertartásai nehezen választhatók szét. Mindkét folyamat megteremti a maga helyeit, illetve mindkét szerveződési formának együttesen része van az emlékezeti közösség sokszor "rendszertelen rendszerében. "21 A kultuszokban azonban az akaratlagosságnak elsődlegesebb szerepe van, melyet a kultusz teremtésében/fenntartásában részt vevők céljai, megvalósítani kívánt tervei, habitusai, megjeleníteni kívánt világai határoznak meg.
A kézikönyv jellegű eredeti kiadás mellékletei, a háziasszonyokat segítő, a technológiai fogásokat bemutató fekete-fehér fényképek, illetve kész ételek, tálalások színes képei, ételrajzai a 2013-as "nemzeti" kiadásából kimaradtak. A (nemzeti) "ikonikus patinát" nem csak a sorozat egységes megjelenése, tipográfiája, színvilága igyekszik megteremteni, hanem Venesz eredeti kötetének megjelenése (1958) előtt száz évvel kiadott francia (1856), majd onnan Dobos C. József által átvett magyar kiadásban (1883) megjelent míves rézkarc lenyomatai hivatottak e szerep betöltését erősíteni. A kritikák, átértékelések szövetében a jövőben megválaszolható kérdés marad, hogy mégis hol helyezhető el a veneszi életmű, a magyar gasztronómia hálójában? A második világháború utáni korszak legelterjedtebb receptes kötete, amely a magyar házias konyha alapvető kézikönyvévé vált, a Horváth Ilona "név alatt" jegyzett szakácskönyv. A magyar társadalom széles rétegeinek otthonában a mindennapi főzést meghatározó/segítő alapvető munkává vált: "Minden idők legnépszerűbb magyar szakácskönyvének szerzője Erdélyben, Brassóban született, 1906-ban.