Ez a világ tárul elénk Juhász Magda verseiből is, aki ma a legnépszerűbb gyermekverseket is író költőink közé tartozik. Radvány Zsuzsa gyermeki fantáziát megmozgató, elragadóan szép, színes illusztrációi teszik teljessé a kötetet, mely mindannyiunk könyvespolcának egyik kedvenc darabja lesz. Kormos István - Mesék Vackorról Bundája loncsos, lompos és bozontos sötétbarna színű, orra piszén pisze, és kedvenc foglalatossága a fára mászás. Ugye ismerős a személyleírás Vackorról, akinek kalandjairól szóló sorokat nemzedékek fújják? Vackor most újra él a lapokon. Fára mászik, csavarog, világot lát, és iskolába megy. A kötetet Reich Károly rajzai díszítik. Móra Ferenc - Sétálni megy Panka... Jó lenne, ha Móra Ferenc verses meséi a kicsi lakókkal együtt költöznének be a gyerekszobába, hiszen a játékosan perdülő ritmus, a csilingelő rím az értelmet is könnyen megnyitja a szépre és a jóra. A kis cipőre áhítozó cinege, a csókai csóka, a gavallér zsiráf, a didergő király és a virágszemű Panka a kisgyerek első versbéli és szívbéli barátai.
Reggelenként erre jár, meg-megbökdös, meg-meglökdös a szarvával, még egy-két nap, és ki is dönt. Nálam hát sokkal erősebb a bivaly. Egérpapa meg egérmama sietett a bivalyhoz. - Mondd meg, de igaz lelkedre, kedves bivaly: te vagy-e a legerősebb a világon? A bivaly bánatosan ingatta a fejét: - Nem, nem én vagyok a legerősebb a világon. Nálam sokkal erősebb a vontatókötél. Ha az a nyakamon van, tetszik, nem tetszik, arra megyek, amerre a vontatókötél húz. - Kár, bizony nagy kár - mondták az egérszülők. Most elmegyünk a nálad is erősebb vontatókötélhez, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye. Egérpapa és egérmama nyomban indult a vontatókötélhez. A vontatókötél összecsavarva éppen szundikált a konyha sarkában. - Jó reggelt, vontatókötél! Ébredj már föl! - kiáltott rá egérpapa. - Azt hallottuk, hogy te erősebb vagy a bivalynál, pedig a bivaly erősebb a szélnél, a szél erősebb az esőnél, az eső erősebb a napnál! Hát, ha te mindennél erősebb vagy, feleségül kapod a mi szépséges egérkisasszonyunkat!
- Hoztam neked valamit - mondta a kisfiúnak, aki ott ült a földön. Mikor Nyuszi- Muszit letette elébe, a fiúcska nagy szemet meresztett, s azt kérdezte: - Szól, ha megnyomom? - s mindjárt alaposan meg is nyomkodta Nyuszi- Muszi hasát. Se Nyuszi- Muszi kiugrott a kezéből, s usgyi, a nyitott ajtón át be a fáskamrába! A fáskamra sarkában talált egy lyukat, s oda gyorsan beugrott. Ment, ment, egyre beljebb, be a sötétbe, míg végre biztonságban érezte magát. De kíváncsisága most sem hagyta nyugodni, s ezt kérdezte magától:"Vajon ki lakott ebben a lyukban azelőtt? " Az ember utána szaladt, s éppen akkor ért a fáskamrába, mikor Nyuszi- Muszi fehér farkincája eltűnt a lyukban. Megállt a lyuk előtt, találgatta magában, milyen mély ez a lyuk, s hogyan tudná onnan kicsalogatni a nyuszit. - Megvan! - szólt végre. - Káposztalevelet hozok, s odateszem a lyuk elé. Kiment a kertbe, s nemsokára friss káposztalevéllel tért vissza. Nyuszi- Muszi ez alatt egyre beljebb kotorta magát a lyukban, s igen jól érezte magát.
Vajon mitől dalolásznak olyan vidáman? "Hát most én hogy zörgessek be? – tanakodott magában Borsika. - Ezek nélkülem építették fel a házat, talán be sem engednek…" De szégyen ide, szégyen oda, az éhség és didergés nagyobb uraság, Borsika végül is bekopogtatott. - Ki az? – kérdezték belülről. - Borsika! – nyöszörgött. – Eresszetek be! Megvesz az isten hidege. - Hát gyere be! – hallatszott belülről, a jó meleg kemence mellől, mire Borsika nekibátorodott s belépett. Összeázva, kéken-zölden, toprongyosan állt meg a küszöbön, sapkáját kínjában egyre forgatta a kezében. - No te ágrólszakadt! – kacagtak azok ketten. – Ha most látnád magad a tükörben!... Hát kellett ez neked? Ez aztán jó lecke volt! - Segíthetek valamit? – kérdezte fancsali képpel Borsika, s odasompolygott a kemencéhez, hogy melegedjék egy kicsit. - Eppen fogytán a fánk – mondta Bikkmakk. – Eredj csak ki az erdőbe, s a bokrok alól, az odúkból s ahonnan még lehet, kotorássz elő valami száraz rőzsét! De el ne kóborolj, mert nem találsz vissza!
Fürödhetek a csermelyben vagy a homokban. Röpködhetek a levegőben, és úgy tehetek, mintha kis repülőgép lennék. Felcsipegethetem a magvakat, amiket a gyerekek szórnak nekem. Fészket is rakhatok itt, ezen a vékony ágon. Ez utóbbi ötlet nagyon tetszett a kismadárnak. - Jó gondolat - csivitelte, és mindjárt munkához is látott. Összeszedett mindenféle szalmaszálat, gallyacskát, füvecskét, papírkát - és dél felé már készen is volt a fészek. És ekkor a szürke kismadár kényelmesen elhelyezkedett a saját fészkében ( éppúgy, mint mi a szobánkban), berzenkedett, tollászkodott egy kicsit, aztán csőrét a szárnya alá dugta, szemét becsukta, és így szólt: - Most pedig aludni fogok. Meghallotta ezt a fa, és rámondta: - Jól van, hadd aludjon. És vékony ágacskáin kibontotta az apró, élénkzöld, selyempuha és selyemfényű leveleket. És a zöld levelekből tetőt hajtott a fészek fölé. Meghallotta a szél, és ő is rámondta: - Jól van, hadd aludjon. És a levelek közé ezüstös rügyeket fújt, melyek tapadósak voltak, mint a mézcukor.
Főoldal Zelk zoltan(81 db) Csak aukciók Csak fixáras termékek Az elmúlt órában indultak A következő lejárók A termék külföldről érkezik: 1. oldal / 2 összesen 1 2 12 3 4 Égig érő körtefa Állapot: használt Termék helye: Budapest Hirdetés vége: 2022/10/16 19:13:04 Zelk Zoltán: Tegnap Hirdetés vége: 2099/01/01 00:00:00 Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW E-mail értesítőt is kérek: Zelk zoltan(81 db)
Fél nap se telt bele, olyan sürgés-forgás kerekedett az erdőben, amilyen még soha nem volt. Még a faluban is híre futott a nagy eseménynek. A kutyák is arról ugattak, a macskák is arról miákoltak. A madarak pedig így beszélgettek a fákon: – Ezek a négylábúak se férnek a bőrükbe! Végre elérkezett az erdei mulatság napja. Elsőnek a farkas állított be a medve barlangjába. – Szerencsés jó napot, sok-sok jó falatot! – mondta, és egy fél bárányt tett az asztalra. Nem késtek sokáig a többiek se. Jöttek egymás után: a róka, a borz, a tigris, még az oroszlán is eljött. A róka két tyúkot, a tigris egy óriási darab húst, az oroszlán három zebracombot hozott. Még a nyúl is eljött. Félénken lépett a medve barlangjába, de az oroszlán rögtön megnyugtatta: Amíg tart ez az ünnepség, szent lesz köztünk a békesség! A többiek is mind helyeseltek, s a nyúl most már félelem nélkül tett az asztalra egy zöld levelű káposztafejet. Nem lehetett panaszkodni, volt ott ennivaló bőven. A medve még egy csomó édesgyökeret is tett az asztalra, s így szólt vendégeihez: – Asztalhoz, barátaim!