Poszter. Miháltz Márton, Hussami Péter, Ludányi Zsófia, Mittelholcz Iván, Nagy Ágoston, Oravecz Csaba, Pintér Tibor, Takács Dávid 2012. Helyesírá – Nyelvtechnológiai megoldások automatikus helyesírási tanácsadó rendszerben. In: Tanács Attila, Vincze Veronika (szerk. ) MSZNY 2013. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia, Szeged: JATEPress, 135–148. Pintér Tibor, Mártonfi Attila, Oravecz Csaba 2009. Online helyesírási szótár és megvalósítási nehézségei. In: Tanács Attila, Szauter Dóra, Vincze Veronika (szerk. ) MSZNY 2009. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia, Szeged: JATEPress, 172–182.
Igazából csak a máskor ilyeneket jelölő betűk állnak egymás mellett, hiszen a hasonulásnak pont az a lényege, hogy nem ejtjük őket eltérő zöngésséggel. És miért "egy szóban"? Talán nem következik be ugyanez a hasonulás a szavak határán? Hát hogy a fenébe ne következne be: a visz banánt szókapcsolatban a visz végén bizony zöngés mássalhangzót ejtünk. (Ebben egyébként az OFI forradalmian újító, mert megemlíti a szóhatáron át végbemenő hasonulásokat is. ) És hogy még egy szarvashibára rámutassak ugyanebben a mondatban: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen zöngés és zöngétlen mássalhangzót jelölő betűkről beszélünk, hiszen csak az obstruensek (a zár- és a réshangok) vesznek részt ebben a hasonulásban. (Külön érdekesség, hogy a nyugati és részben a déli nyelvjárásterület kivételével a [v] hasonul ugyan az őt követő zöngétlen obstruenshez, de hozzá nem hasonulnak az őt megelőző zöngétlen obstruensek. ) Rejtélyes, az is, hogy miért kíméli meg a tankönyv a gyerekeket a keserű igazságtól, hogy mindig az első mássalhangzó igazodik az őt követőhöz, soha nem fordítva.
Nyelvtant – "nyelvtan nélkül"! A nyelvész szerint semmi szükség a hasonulás és más nyelvtani jelenségek megtanítására az iskola alsó osztályaiban. Lehet-e más a helyesírás tanítása? | 2016. március 24. Ez az írás nem a magyar helyesírásról vagy annak oktatásáról szól, mégis ezzel kell kezdenem. Vigyázat! Radikális véleményt fogok megfogalmazni ebben a bevezető részben, "megosztót", ahogy mondani szokás. Állításom lényege az, hogy a jelen formájában abba kellene hagyni az általános iskolában a helyesírás tanítását. Több kára van ugyanis, mint haszna. Ehhez a következtetéshez egyszerű logikával jutottam el. Ennek első lépése a következő. A "magyar nyelv és irodalom" nevű tantárgyon belül a "magyar nyelvtan" nevű résztárgy tananyagának nagy része nem felel meg a megcélzott korosztály igényeinek, érdeklődésének és képességeinek. Arra gondolok, hogy legfőképpen a 3–5. évfolyamban olyan elvont nyelvtani fogalmakat, jelenségköröket tárgyalnak (szófaji osztályozás, "hangtörvények", mondattípusok stb.
Szabó Péter másik, 2015-ös kiadású könyve a 34. helyen szerepel a listán, Van élet a halál ELŐTT! címmel. A 2015-ös év legnagyobb sikere lett a felnőttszínező és azon belül is Johanna Basford alkotásai. A Titkos Kert – Színezőkönyv mesébe illő rajzokkal című könyvét egyszerűen nem lehet lerobbantani a toplistáról. Elképzelhető, hogy a nagy siker miatt azok is beadják a derekukat, akik az elején butaságnak tartották a felnőttszínezőket. A Titkos Kert a 3. a listán, és rekordideje, 269 napja szerepel a Top50-ben. Basford további két, új színezője is sikerlistás: 6. helyen találjuk a Kincses Óceánt és 7. a Bűvös erdő – Színezőkönyv mesébe illő rajzokkal. Negyedik helyre került Elaine Mazlish, Adele Faber gyereknevelést segítő könyve a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje, gyakorlati tanácsokat ad a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz, abban segítik a szülőket, hogy hogyan segítsék a gyerekeiket a negatív és pozitív élmények feldolgozásában. A gyerekek és szülők hétköznapjait könnyíti meg az Aludj el szépen, Bendegúz!, Carl-Johan Forssén Ehrlin mesekönyve, ami megjelenése óta kitartóan a toplista szereplője.
Az egybeírás-különírás mai szabályozása nem azért olyan rossz, mert az előző szabályozás(ok) óta megváltozott a magyar nyelv, hanem mert a szabályozók kezdettől fogva nagyon nem találták el, milyen elvek szerint is kelljen szavakat egybeírni. | 2014. június 3. Szilágyi N. Sándor kolozsvári magyar nyelvész sorozatának első részében az új helyesírási szabályzat bevezetésének külső körülményeiről esett szó, a másodikban a -szerű elem írásának kérdéséről, a harmadikban a dz helyzetéről, a negyedikben pedig a különírás és egybeírás kérdéséről. Mikor befejeztem az előző részt, úgy vettem, hogy nagyjából elmondtam, amit szerettem volna, a továbbiakért tehát már nem az enyém a felelősség. Ott azonban mindjárt az első hozzászóló ezt kérdezte: Az egybeírás-különírás kérdését valóban jó lenne szabadabban kezelni. Csak az nem világos, hogy ha a szerző szerint felszabadíthatnánk ennek a nyűge alól az embereket, akkor 10–15 év után miért kellene rögzíteni az akkori (jó esetben) uralkodó állapotot, hogy aztán ez [... ] még pár évig elműködgessen nagyobb gond nélkül, majd az idő haladtával újra és egyre jobban keseríthesse a nyelvben bekövetkező változások miatt az akkori emberek életét.
A későbbi jó szabályozás pedig már nem jelentene terhet a magyaroknak, hiszen a szabály is éppen azt írná elő, ahogy maguktól is írnák, és ezt úgy gyerekjáték lenne nekik megtanulni is. Az a szabályozás pedig már arról szólna, hogy: ha valami egyféleképpen írva a magyarok 85–90%-ának teljesen jó, akkor a fennmaradó 10–15%-nak sem lehet az annyira elviselhetetlen, hogy ne tehetnének meg annyit az olvasó kedvéért, hogy írják már ők is úgy, ahogy más. És most térek vissza az elején feltett kérdésre, hogy ti. miért kellene ezt majd mégis szabályozni, mikor hagyhatnánk ezt szabadon is. Hát azért, mert ez erről szól igazából: hogy mi nem a szabály, hanem egymás kedvéért kell helyesen írjunk. A helyesírásra sem az íráshoz van szükség, hanem az olvasáshoz. Ha csak magunknak írnánk, ott tökmindegy lenne, de az olvasónak már biztosan nem az. (Vagy aki úgy értené jobban: a helyesírás igazából a "Szeresd felebarátodat, mint magadat! " gyakorlása írás közben. ) És azért jó, ha egységes, mert akkor elég csak rávetni a szemünket, és már értjük is, és nem kell előbb kitalálni, mi is akart volna az lenni.
Aki már valaha eljutott eddig a pontig, biztosan tapasztalta, hogy ez sem könnyű, és sokszor egyáltalán nem gyorsan elvégezhető feladat. Ahhoz, hogy a szabályzatban a tartalomjegyzék vagy a mutató szerint tájékozódni tudjunk, szaktudásra van szükség: ismernünk kell a szabályzat által használt nyelvtani szakterminológiát! És akkor itt kezdheti el fellapozni az átlagos nyelvtani tudással rendelkező magyar lakos az iskolai nyelvtankönyveit… Világos, hogy mindez nem megoldás! A egyesíti a fenti módszerek előnyeit – kiküszöbölve azok hibáit, gyengeségeit. A megbízható szótárat, szabályzatot és magyarázatokat is talál a felhasználó, és mindezt pillanatok alatt, néhány kattintással elérheti. A megfelelő alkalmazásba gépelve a kérdéses helyesírású szót vagy kifejezést, egyrészt megkapjuk a javasolt helyes alakot vagy alakokat (ha több is lehetséges). Másrészt a helyes verziókhoz kapcsolódóan elolvashatjuk a helyesírási szabályzat vonatkozó szabálypontjait is, amelynek az alkalmazásával megkaptuk a helyes megoldást.
4. §. A szóelemzö írás esetei 104. A szóelemző írás esetei: 52. néha az s, cs, z, ss-végű névszók személyragos alakjaiban is: jussa, sássá, mássa, öcscse, öcscsük (e h. öcse, szuszsza stb. ); 53. a -ves és -vé rágós névszókban: síppal, dobbal, kézzellábbal, karddal, bolonddá, csúffá, vízzé, szorosbbá stb. (e h. sípval, bolondvá); 54. 6) a szótőben az az, ez névmás rágós és képzős alakjaiban (kivéve a tárgyesetet): annak, erről, avval, evvel, ahhoz, ehhez (aval, evel és ahoz, ehez nem köznyelvi, csak nyelvjárási alakok), akkép, ekként, akkor, ettől stb., annyi, ennyi, afféle, efféle, abbeli, ekkora stb. aznak, eznyi, azbéli stb. ) A névutóval való összeíráskor azonban nem költöztetjük a névutó kezdőbetűjét, aközben (nem: akközben). 55. 3. Néha a szóképzésben minden nyom nélkül elveszett az alapszó végső mássalhangzója vagy magánhangzója, s ilyenkor természetesen szintén nem írjuk ki; pl. kacsingat, tekinget, bólingat (de így is mondjuk: tekintget, bólintgat); a piski híd, a petri gulyás, az oroszi pap, a május 3-iki vásár, félegyházi (ed.
Ábécébe rendezés Az Ábécébe rendezés elnevezésű alkalmazás célja a felhasználó által megadott latin betűs tételek betűrendbe sorolása A magyar helyesírás szabályai 14–15. pontjainak megfelelően. Az eszköz néhány előfeldolgozási lépést követően – amilyen például az összetételi tagokra bontás, ennek alapján a betűhatárok megállapítása; a kettőzött többjegyű mássalhangzóbetűk feloldása [ccs > cscs] és a kivételes esetek kezelése – a klasszikus rendezési módszert alkalmazza. Ennek során mindig két tételt hasonlít össze balról kezdve, betűnként. Az első különböző betűpár összehasonlítása adja a két tétel egymáshoz képesti rendezését. Mit tud az alkalmazás? Az alkalmazás az úgynevezett általános magyar betűrend szerint tetszőleges tételeket képes betűrendbe sorolni. A szabályok értelmében az alkalmazás csak akkor tesz különbséget az egybeírt, kötőjellel írt vagy különírt alakok között, továbbá a kis- és nagybetűk, a (magyar) magánhangzók hosszú és rövid változatai, illetve az idegen mellékjeles betűk között, ha a tételek között ezeken kívül nincs más különbség (Eger, egér, éger; Jáger, Jäger).