hatálybalépése óta eltelt időszakban a nem tipikus, nem átlagos élethelyzetek száma nem csökken, különösen, ami a családjogi vitákban ítélkező bíróságok és gyámhatóságok által látható családokat illeti. Igen gyakori részint az, hogy a közös gyermek nagyon alacsony életkorában válnak külön a szülők (szintén nemritkán még az anya várandóssága alatt), s az is, hogy új házasságot kötnek, új élettársi kapcsolatot létesítenek, amelynek keretei között nevelik a két fél gyermekei mellett akár a közös gyermeket is. [11] Az Alaptörvény L) cikke a házasságot tekinti a család alapjának, valamint a szülő-gyermek viszonyt. Noha a házasság tekintetében a fogalom szűkítő jellegű, annak rögzítésével, hogy a szülő-gyermek viszony a család alapja, két kifejezést, amelyek napjainkban lassanként kikopnak a köznyelvből is, örvendetesen kiiktat: a "házasságon kívül született gyermek" és a "csonka család" kifejezéseket. Ez nemcsak a gyermeki jogok figyelembevételével tart lépést, hanem azzal a ténnyel is, hogy napjainkban a társadalom tagjai eltérő élethelyzetekben, családi közösségekben élnek, és erre a tényre tekintettel kell lennie a jogalkalmazásnak is.
"A család az család. " Írásom összeállítását ez a napjainkban sokszor használt, figyelemfelkeltő mondat motiválta, amelyet a Háttér Társaság Magyarország civil szervezet által 2020-ban indított kampány jelmondata volt. A kampányt 2020 novemberében az igazságügyi miniszter által beterjesztett Alaptörvény-módosítás indukálta, mellyel a kormány álláspontja szerint beemelték a magyar családok erősebb védelmét és a gyermekek biztonságát is az Alaptörvénybe. Az Alaptörvény L) cikke szerinti rendelkezés kimondja: "Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi. " A kampány fókuszpontja a gyermek, a család fontossága mint a társadalom mikrostrukturális részrendszere. Napjainkban a gyermek, a család társadalmi szerepe jelentős igényt támaszt a jogi eszközök hatékony és gyors alkalmazására a családi viszonyokban.
2 Általában ki gyakorolja a gyermek felett a szülői felelősséget? A jogok és a kötelezettségek egyenlően illetik meg mindkét szülőt (a polgári törvénykönyv 503. cikkének (1) bekezdése), ha a szülők házasok, továbbá a házasság felbontása után (a polgári törvénykönyv 397. cikke), valamint ha a szülők élettársi kapcsolatban élnek (a polgári törvénykönyv 505. cikkének (1) bekezdése); ha a gyermek házasságon kívül született, e jogok és kötelezettségek azon szülőt illetik meg, akinek tekintetében megállapították a gyermek leszármazását. A szülői felelősséget nem egyenlően gyakorolják az elvált szülők a házasság felbontása esetén, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a gyermek érdekét az szolgálja, ha a szülői felelősséget csak az egyik szülő gyakorolja (a polgári törvénykönyv 398. cikke); továbbá a házasság felbontása esetén (a polgári törvénykönyv 305. cikkének (2) bekezdése), illetve ha a gyermek házasságon kívül született, és a szülők nem élnek élettársi kapcsolatban (a polgári törvénykönyv 505. cikkének (2) bekezdése).
Nem sorolható egyik tudományterület vagy jogág égisze alá sem, mert érinti az alkotmányjog, a büntetőjog, a polgári jog, a családi jog, a közigazgatási jog, a nemzetközi jog területeit, s a gyermekek jogainak kérdése felmerül a társadalomtudományok napirendjén is. További sajátosságot hordoz az is, hogy a gyermekekkel foglalkozó hivatásos szakemberek elsősorban nem vagy nemcsak a jog, hanem a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, a szociális munka, az egészségügy tudományát művelik és módszertanát alkalmazzák. Az alapjogi megközelítés e fenti sokszínűségből fakadó nehézségeket ki tudja küszöbölni, így e szócikk a gyermekek jogainak emberi jogi, alapjogi diskurzusát használja. 1. 2. Elméleti keretek [11] Alapul véve Karel Vasek tipológiáját, [20] az első generációs jogokat (→szabadságjogok) követően a második generációs jogok csoportját az a felismerés hívta életre a XIX. század második felétől, hogy minden társadalomban vannak gondoskodásra szorulók, akikkel szemben az államnak többletfelelőssége van.
ilyen jellegű fogalommeghatározásokra – a jogszabály jellegénél fogva – nem tér ki, de a védendő jogviszonyt a Ptk. definiálja, így arra támaszkodva, mintegy mankóul, a Btk. a XX. fejezet szerinti tényállások sértetti körét pontosítja: ahol a passzív alany természetszerűleg csak kiskorú lehet (pl. a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása), ott a kiskorú megjelölést, egyébként a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy megnevezést használja, figyelemmel arra, hogy a magyar jog szerint a tizenhatodik életévet betöltött személyek engedéllyel házasságot köthetnek, a gyermekek védelme érdekében született nemzetközi egyezmények azonban valamennyi tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt gyermeknek tekintenek, és előírják speciális védelmüket. [13] Már a Btk. XX. fejezetének első tényállásnál szükséges a polgári jogi relációkat tisztázni. A Családjogi Könyv számos tekintetben pontosítja azt, hogy miként keletkezik a szülői jogállás az anya és az apa oldalán, illetve – hagyományosan – ettől elkülönülten rendezi az örökbefogadás kérdéskörét.
Kezdettől fogva nem volt kétséges az sem, hogy a családjogi kapcsolatokban, jogviszonyokban alkalmazandó, illetve alkalmazható valamennyi elv ne kerüljön feltüntetésre. A Ptk. négy elvet tartalmaz, ezek a házasság és család védelme, a gyermek érdekének védelme, a házastársak egyenjogúságának elve, továbbá a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve. [6] Szükséges rögzíteni, hogy a polgári jogban a hatályos Ptk. -t megelőzően a család fogalmát a magyar jog korábban nem határozta meg; a családjogi törvény kommentárirodalma egyetértett abban, hogy a család fogalmát kiterjesztően kell értelmezni. Ez megjelent abban az értelemben, hogy a szülő és gyermek kapcsolata a házasság felbontását követően is védelmet érdemel, [7] és hangsúlyosan úgy is, hogy a család védelme nemcsak a házasságon alapuló, illetve a vérségi vagy örökbefogadással keletkező kapcsolatokra terjed ki, hanem az ún. tényleges családi kapcsolatokra is. [8] A Ptk. Családjogi Könyvének megalkotásakor ezzel a felfogással kívánt lépést tartani a Szakértői Javaslat annyiban, hogy nem a család, hanem a családi kapcsolatok tekintetében indítványozta a védelemben részesítést.
Az államnak ez a felelőssége lehetőséget ad a törvényes beavatkozásra és egyben kötelezi közvetlen helytállásra is, a védelem és gondoskodás feladatára (például állami gondoskodásba vétel). [6] [3] A korábbi és jelenleg hatályos alkotmányos háttér nem "általában a gyermekjogokról" rendelkezik, hanem a gyermek védelemhez való jogáról és ekként egyidejűleg megfogalmazza a gyermek védelmével és gondoskodásával kapcsolatos általános követelményeket és állami feladatokat. Ez pedig, az általános emberi jogok kétirányú, egy pozitív, többletjogokat biztosító és egy negatív, a védelem érdekében jogkorlátozó specializálására ad lehetőséget. [7] (Lásd ehhez az Alaptörvény kilencedik módosítását, amely kiegészíti a XVI. cikket, s és konkretizálja a gyermek születési nemének megfelelő önazonosságát mint védendő identitáselemet, így felmerül annak lehetősége, hogy ezzel a védelem köre a gyermek identitásának teljességét tekintve inkább szűkül. ) 1. A jogviszony specialitása [4] A gyermek alanya tehát az alapjogoknak, azonban alapjogi jogképessége nem jelenti azt, hogy valamennyi alapjogát mindig maga gyakorolhatja.
A kódex tehát választ próbál adni a nagykorú gyermek tartásával kapcsolatban a jogalkalmazásban felmerült három fő kérdésre: mely tanulmányok minősülnek "szükségesnek" a tartási jogosultság szempontjából, milyen elvárások támaszthatók a nagykorú gyermekkel szemben a tanulmányok folytatásában, illetve a tartásra kötelezettel való kapcsolatában, valamint meddig (milyen életkorig) tarthat igényt a "gyermek" a tartásra. Így például a mesterképzés még beletartozik a szükséges tanulmányok folytatásába, de a doktori képzés (Phd. ) már nem. Az új Ptk. -ban kiemelendő, hogy nagyobb hangsúlyt kap a gyermekkel is rendelkező felek közötti viták rendezése kapcsán a közvetítői eljárás igénybe vétele. A törvény kimondja, hogy a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a külön élő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – közvetítői eljárást vegyenek igénybe. Függetlenül tehát attól, hogy a gyermek gondozásával, nevelésével, vagyona kezelésével és törvényes képviseletével kapcsolatos jogokat a szülő vagy a gyám gyakorolja, a gyermekért szülői felügyeleti vagy gyámi tisztségénél fogva felelősséggel tartozó személy az új Ptk.
A gyámság alá helyezésre akkor kerül sor, ha a gyermeknek egyik szülő sem viseli gondját, mert megfosztották őket szülői jogaik gyakorlásától. A gyámügyi bíróság kivételesen elhelyezheti a gyermeket az elhelyezésbe beleegyező rokonnál, illetve más családnál vagy személynél, vagy egy gondozási intézménynél. 4 Ha a szülők elválnak vagy különválnak, hogyan születik döntés a szülői felelősség további gyakorlásáról? A szülői felelősség a házasság felbontása után főszabályként együttesen illeti meg a két szülőt; akkor illeti meg csak a szülők egyikét, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva megalapozottan indokolt. A másik szülőnek megmarad az a joga, hogy figyelemmel kísérje a gyermek felnevelését és iskoláztatását, valamint hogy hozzájáruljon a gyermek örökbe adásához. A gyámügyi bíróság kivételesen elhelyezheti a gyermeket az elhelyezésbe beleegyező rokonnál, illetve más családnál vagy személynél, vagy egy gondozási intézménynél. Ők fogják gyakorolni a gyermek tekintetében a szülők jogait és kötelezettségeit (a polgári törvénykönyv 399. cikke).