Bár ponyvaregényszerzőnek álcázza magát, hellyel-közzel gyönyörűen ír, szép szavakkal, jó mondatokkal, szédületes ritmusérzékkel, atmoszférateremtő készsége, mint a legnagyobbaké... És én ezt nem tudtam, szerintem Önök közül se mindenki: úgyhogy hallgassák meg, élmény lesz! 1. Első fejezet: Uram! A késemért jöttem! 2. Második fejezet: José pincér aludt. 3. Második fejezet: Tíz perccel később egyetlen utas sem tartózkodott a kabinján kívül. 4. Második fejezet: De Fülig Jimmyt keményebb fából faragták, mint a stewardot. 5. Második fejezet: Ön mikor lépett a csavargói pályára? 6. Harmadik fejezet: Lassan haladt a Honolulu-Star. 7. Negyedik fejezet: Fülig Jimmy naplója I. 8. Ötödik fejezet: A rendőr szelíden megfogta a fiú karját. 9. Hatodik fejezet: Fülig Jimmy naplója II. 10. Hetedik fejezet: Őfelsége nem esett keményre. 11. Nyolcadik fejezet: Fülig Jimmy naplója III-IV. 12. Kilencedik fejezet: Fenyegető alakok közeledtek lassan. 13. Tizedik fejezet: Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója V. 14.. Tizenegyedik fejezet: A Nagy Bivaly szorította a herceg nyakát.
Huzlovics úr, szégyellje magát! Elszökött a sorsa elől! - Uram! Sikkasztásért nem jár életfogytiglan! - További gazsága: e tiszteletre méltó hölgy sohasem volt hófehér bőrű, mint az Északi Sark, ez nem volt olyan szép, mint egy korallzátony, nem kacér, mint az Egyesült Államok, nem karcsú, mint a Tűzföld, nem kékszemű, mint az Iráni Fennsík, és nem csókolt soha úgy, mint Afrika! - Beismerve. Mit mondtam volna? Hogy egy cégtábla révén kerültem összefüggésbe a gyarmatokkal, és első utamon még nem én voltam a kutató, hanem a rendőrség? - Ez az ön legnagyobb bűne, Husovszki úr! Mert ha ön azt mondja, hogy a felesége egy vérszegény, már-már pártában maradt leányzó, akihez odakényszerítette magát a szükség, miután törvényt bontott, akkor én elkerülöm azt a nőt, aki csakugyan karcsú, mint a Tűzföld, és a legsötétebb, mint Afrika! De azonfelül kacér, mint a Jóremény-fok, és nagyobbakat hazudik, mint a Himalája! - Sajnálom, ha akaratlanul is becsaptam. De erre Mr. Theo is becsapta. A szekrényajtót.
Ezt lássuk be férfiasan... Ritkás esőcseppek csapódnak az arcába, és figyel. Kissé ideges... Rosszul működik a szív errefelé... Valaki azt mondja halkan Watson fülkéjében: - Halomra dönti minden számításunkat, ha Quebra nem jön elénk! - Attól nem félek - mondta egy másik hang. - De ez az átkozott harmonika elronthat mindent. Hohó!... Mi ez? Kopogtatott és belépett. Szinte kiesett az ajtón ámulatában. Ördög és pokol! Watson egyedül volt a kabinban! Hol van az, akivel beszélt? Elbújni itt nem lehet. - Parancsol, uram? - kérdezte hűvös udvariassággal, a szokott kirakatbábu-mosolya kíséretében Watson. Theo erőt vett magán. Ösztönösen érezte: helyesebb, ha nem említi, hogy hallott valamit. Mit kezdhet a nyílt tengeren, ha színvallásra készteti Watsont. - Aggasztónak tartja a legénység hangulatát! - Eléggé... Hová tűnhetett, akivel beszélt? - Remélem, nem lesz több meglepetés. Amikor Fülig Jimmyvel közölte, hogy a kapitány és a legénység terveznek valamit, váratlanul megjelent a rádiós. - Egy hajó vészjeleket ad.