Index Inkák Aranya

2014. november 6., csütörtök, 10:59 A tízes számrendszert használó, hihetetlenül bonyolult zsinórírás, a kipu évszázadok óta megfejthetetlen rejtély a tudósok számára. David Keys, a BBC szakértője tudósít az ezzel kapcsolatos legújabb felfedezésekről. A több száz, összecsomózott, színes zsinórt tartalmazó adattárolási és információközlési rendszerrel az inkák a világ egyik legkülönlegesebb és máig megfejtetlennek bizonyuló írását hozták létre. Nemrégiben a perui fővárostól, Limától mintegy 200 kilométerre, délre 25 kiput találtak egy feltárás során, és a szakemberek abban bíznak, hogy segítségükkel végre mélyebben bepillanthatunk az Inka Birodalom életébe. A most előkerült csomózott zsinegek a korábban megtalált kipukkal egyetemben jelentésük megfejtéséhez vihetik közelebb a tudósokat - írja az Index. Ám nem csupán a kipuk, hanem felfedezésük helye is döntő jelentőségű: míg előzőleg főként síremlékekből hozták felszínre a zsinórokat, a mostani lelet egy 15. század raktárépület romjai közül került elő, méghozzá nagy mennyiségű bab és chilipaprika társaságában, melyek az inkák táplálkozásában kitüntetett helyet foglaltak el.

Apaiso
Download
Kategória:Latin-Amerika - Népzenetár

Apaiso

Valószínűnek tűnik, hogy a kipuk a helyi mezőgazdasági termények hozamára, tárolására és elosztására vonatkozó információkat tartalmazzák, így a tudósok páratlan lehetőséghez jutnak, hogy értelmezni tudják a leleteket. Az Alejandro Chu perui régész nevéhez fűződő felfedezés a legújabb azon tudományos eredmények sorában, melyek a kipukban rögzített tudásanyag szintetizálására irányulnak. Az elmúlt két évtizedben a felfedezett kipuk száma megduplázódott, így az 1400 és 1532 közötti évekből eddig összesen 780 csomózott zsinórt ismerünk. Mindegyik újabb lelet a használatuk módjára vonatkozó tudásunkat is gazdagítja, így például az a 32 kipu, amelyet Peru északi vidékén, egy természetes sziklaüregben találtak, minden bizonnyal népszámlálási adatokat tartalmaz. A szakértők szerint e zsinórok révén numerikus és egyéb információkat egyaránt rögzítettek a lakosok összeírásánál. A perui régészeti feltárásokkal párhuzamosan egy finn kutatócsoport a kipuk kódjának feltörésén fáradozik. A perui és spanyol levéltárakban a kutatók mindeddig 24 kipu részletes leírását találták meg, melyet a Spanyol Birodalom hivatalnokai végeztek el a 16. században.

Amikor 1914-ben és 1915-ben Hiram Bingham feltárta a várost, rengeteg sírt, kerámiát, bronz- és rézeszközt (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze) talált, arany- és ezüsttárgyakat viszont nem. Feltételezik, azért nem, mert az 1867-ben arra járó Augusto Berns német üzletember – több forrás szerint is – aranybányász céget alapított, és ennek jogcímén kifosztotta a romvárost. (Borítókép: A Machu Picchu szentély inka romjai 2014. január 18-án Cusco Peru közelében. Fotó: Justin Setterfield/Getty Images)

Latin-Amerikának nevezzük az amerikai kontinens azon részét, amely a Kanada és az Amerikai Egyesült Államok alkotta Angol-Amerikától délre található, és a 16. századtól kezdve főként újlatin nyelvű európai országok – spanyolok, portugálok, kisebb részben franciák – gyarmatosították. Földrajzilag tehát ide soroljuk Mexikót, Közép-Amerikát, a Karib-térséget és Dél-Amerikát. Latin-Amerika történetének első szakasza – a Kolumbusz előtti vagy prekolumbián időszak – Amerika benépesülésétől az európai gyarmatosítás kezdetéig (1492) tartott. A jégkorszak utolsó szakaszában érkeztek az első emberek a Behring-szoroson keresztül a kontinensre, majd a következő évezredek során északról délre vándorolva népesítették be a területet. Eközben alkalmazkodtak a környezeti viszonyokhoz, elkezdődött a főbb élelemnövények és állatok háziasítása, a kézművesség fejlődése. Ez lehetőséget nyújtott a letelepült földműves életmód és a nagyobb politikai egységek, államok kialakulására. Az európaiak által később indiánoknak elnevezett őslakosok a kontinens két pontján alakítottak ki ma is csodált magaskultúrákat: Mezoamerikában, vagyis a mai Mexikó, Guatemala, Belize, Honduras és Salvador területén jött létre az olmék, maja, teotuhiacáni, tolték és azték civilizáció.

A kutatók több mint háromezer perui, bolíviai és ecuadori őslakostól vett DNS-mintát vetettek össze az inkák azon leszármazottainak genetikai adataival, akik még ma is Cuzcóban, valamint a Titicaca-tó környéki településeken élnek. A leszármazottak családfájának rekonstruálását követően a kutatók végül 200 olyan embert azonosítottak Cuzco déli részéről, valamint Bolívia északi területeiről, akik genetikai azonosságokat mutatnak a hajdani inka nemességgel. "Három éven át vizsgáltuk a leszármazottak genetikai adatait, és most már megerősíthetjük, hogy az inka civilizáció eredetét övező két legenda összekapcsolódik egymással" – mondta Fujita. "Arra a következtetésre jutottunk, hogy az inka birodalom nemessége két ágról, a Titicaca-tó és a Cuzco környékéről származik". A kutatók munkájának azonban még koránt sincs vége, ugyanis még messzebbre vissza akarnak tekinteni a múltba, hogy "a lehető legpontosabb képet alkothassák meg a legjelentősebb prehispán civilizáció eredetéről". Ehhez viszont már ősi leletekből, például múmiákból vett DNS-mintákra lenne szükségük.

Download

Másfél ezer éves emberi csontokat, koponyákat, kerámiákat, valamint arany- és ezüsttárgyakat találtak a Titicaca-tóban kutató régészek - derül ki a cikkéből. A Titicaca-tó bolíviai partjainál felszínre hozott tárgyak egy része 1500 éves, akadnak közöttük ebből a korszakból származó kőtálak, tömjéntartók és állatfigurák. A régészeti feltárás belga társigazgatója, Christophe Delaere elmondása alapján a víz alatti ásatások során a tó más részeiről 500-800 éves kerámiák és urnák is előkerültek. A Titicaca-tó azonban nemcsak ezért érdekes: nézd meg képeken a különleges helyet! Még több furcsa felfedezés: 18 szintes város található a föld alatt » Elképesztő dolgot találtak az iraki falu alatt » 80 holttest került elő a magyar város mellett » Várost találtak a föld alatt a magyar település mellett » A Bolívia és Peru határán található Titicaca-tó a világ legmagasabban fekvő, hajózható tavaként ismert, közel négyezer méter magasan fekszik. Átlagosan 160 méteres a mélysége, azonban van, ahol a 280 métert is eléri.

Index inkák aranya meaning
Bárdos lajos általános iskola és gimnázium alsóerdősor
Index inkák aranya full
Index inkák aranya pdf
Index - Sport - Magyar lány vitte el az inkák aranyát
Index - Tudomány - 110 évig rosszul tudtuk Machu Picchu nevét
Creaton Hortobágy tetőcserép akció
Truckfly | Pécs Megyeri Út, 7633 Pécs | Parkoló kamionosoknak
Lada niva karburátor eladó potencianövelés
Index inkák aranya di

Elfelejtette jelszavát? Kapcsolatok Paksi Atomerőmű Zrt. Részletek Megjelent: 2019. december 12. Támogatja a Joomla! ®

Kategória:Latin-Amerika - Népzenetár

Nőtt a fehérek és indiánok házasságából született meszticek, a fehérek és feketék utódaiból lett mulattok, valamint az indiánok és feketék gyermekeként született zambók száma az egyes területeken. Mindez együtt járt az itt élők hagyományainak a keveredésével és új kulturális formák kialakulásával is. Ez a kulturális változatosság, a más értékek iránti fogékonyság és adaptációs készség vált Latin-Amerika jellegzetességévé, ami máig jól megfigyelhető az egyes régiók zenéjében is. Az őslakosok leszármazottai legnagyobb számban Mexikóban, Guatemalában, valamint az andoki országokban, Ecuadorban, Peruban és Bolíviában maradtak meg. Az Amazonas-medence több indián törzse is megőrizte elzárt életmódját a 20. század második feléig. A Karib-térségben, valamint Belizében, Panamában, Brazíliában, Kolumbiában és Venezuelában a fekete és mulatt népesség aránya lett meghatározó. A "Fehér-Amerikának" is nevezett Argentínában, Uruguayban és Chilében az indián lakosság száma a 20. századra nagyon lecsökkent, és a folyamatos európai bevándorlás hatására itt főként a fehér népesség vált dominánssá.

A korábbi indián hangszerek mellett (pl. különböző dobok sípok, kürtök) megjelentek az európai, főként húros hangszerek (pl. hegedű, gitár, hárfa), a zenében pedig a reneszánsz és barokk dallamok. Miként a vallási elképzelések, úgy a zenei formák is keveredtek egymással, szinkretizálódtak. A hiányzó indián munkaerő pótlására a gyarmatosítók már a 16. századtól afrikai rabszolgákat szállítottak a kontinensre, leginkább a Karib-térségbe és Brazíliába. Az Afrika különböző helyeiről behurcolt, főként cukornád- és kávéültetvényeken dolgoztatott rabszolgák anyanyelve és anyagi kultúrájának nagy része az évszázadok során feledésbe merült. Megőrizték azonban a katolikus elemekkel kevert vallási elképzeléseiket és mágikus szertartásaikat, vallási énekeiket, zenéjüket és táncaikat. Ezeket az Afrikából hozott, majd később továbbfejlesztett hangszerekkel, így például különböző dobfajtákkal, csörgőkkel, marimbulával és marimbával kísérték. A 17. századtól kezdve a Latin-Amerikában élő különböző etnikumok biológiailag egyre inkább keveredtek egymással.

A hivatalnokok arra utasították a csomózott zsinórok őreit, a kipukajamokokat, hogy olvassák fel kipujaikat, majd ezt spanyol nyelvre fordítva papírra vetették. A szakemberek most azon dolgoznak, hogy megtalálják a szövegekben említett kipukat és összepárosítsák e leírásokkal. A Kipu Adatbázis Projekt igazgatója, az inka zsinórírás egyik legnagyobb szaktekintélye, Gary Urton harvardi professzor az új fejleményekkel kapcsolatban így nyilatkozott a BBC History magazinnak: "A 25 új kipu megtalálását igen jelentős előrelépésének tartom, hiszen kivételesen az eredeti helyükön fedezték fel őket. Mivel mind az inka kipukból, mind a róluk szóló 16. századi spanyol kéziratokból egyre több áll rendelkezésünkre, jó esély van arra, hogy végre fel tudjuk törni a kódot. "