"Rövid, feszes történet a noir legsötétebb árnyalataival. " – The Sunday Times "Többet mond, mint a háromszor ilyen hosszú krimik. " – The Times, 2016 háborús regényei "Egy zúzós és erőteljes noir a színen! " – Daily Mail "Gyors tempójú, erőszakos és a végletekig lecsupaszított történet. " – Spectator "Izmos… nagyon noir, és nagyon hard-boiled. " – The Times "Egy sötét thriller: szívből jövő, mégis tele dühvel. " – San Francisco Chronicle Eredeti mű: Jonathan Ames: You Were Never Really Here XXI. Század, Budapest, 2019 160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915062 · Fordította: Gazdag Diana
A verések nem csak Joe lelkén hagytak örökre mély nyomot. Háttérben a rettegésben tartott anya alakjával. Az olvasó végig érezheti, mi lapul a háborgó mélyben. Mennyire sötétek és lehúzóak ezek az emlékek, örökre kísértenek. Ha ez nem lenne elég, Joe felnőttként FBI ügynök volt a haditengerészetnél. Nem egy nyugodt, vidám munkahely. Életét a bujkálás határozza meg, mintha nem is lenne jelen saját életében. Joe múltját megismerve, elmerülhetünk a lelkében dúló pszichológiai viharban, szóval nem csoda, hogy Joe egyszer már próbált "kiszállni" ebből az életből, de anyjára való tekintettel meggondolta magát. Az élete nem egy habkönnyű, rózsaszín álom, megismerjük a lelke sötét oldalát, kínzó rémálmait, izzó gondolatait. Joe visszatért a gyermekkora színterére, az idős anyja házában lakik. Az emberkereskedelem ellen harcol, mint a bosszú angyala menti a fiatal lányokat, akiket szexrabszolgának használnak. Az ezzel kapcsolatos furcsa munkához egyetlen kapcsolata van, az idős ex-ügynök, McCleary.
Ramsay gyermekhőse bűntudatára, sérülékenységére, fájdalmas elveszettségére épít. Otthon nem kap szeretetet durva, nemtörődöm apjától, anyja végletekig passzív, kishúga önmagába zárkózva tengeti hétköznapjait. Találó metafora James lelkiismereti válságára: a halott fiúnak új cipőt vásároló anya – mintegy gyermekévé fogadva őt – James lábára húzza az új szandált. Szimbolikusan a vízbefúlt fiú helyébe kerül. A Patkányfogó apró mozzanatokkal nyomatékosítja remény és kétségbeesés, felszabadultság és halál ellentétét. Társra szeretne lelni a gyerekfőszereplő. Barátsága a helybéli arrogáns tinédzsereknek kiszolgáltatott, szexuálisan is megalázott Margaret Anne-nel menekülési szándékra utal, ahogy az egerével barátságot ápoló Kenny szürrealizmusba hajló történetszála is sokatmondó. James azonban magányra ítéltetett: egyedül buszozik ki az eleinte Andrew Wyeth festményeit idéző búzamezőre, ahol a család reménybeli új otthona áll, később azonban beüvegezett, lelakatolt, esőáztatta házat lát viszont.
A szupermarketben pénztárosként tengődő Morvern emocionális mélyponton időzik, egykedvűen próbál szabadulni a szürke, hóba fulladó skót kikötőváros, Oban sirályvijjogástól hangos betonrengetegéből, arcán fásultság honol. Javítana a helyzetén, önállósulni próbál, ám egyre magányosabb lesz, a film zárójelbe rakja a feminizmushoz csatolható individuális kiteljesedést. Hősnőnk Almeríába utazik legjobb barátnőjével, Lannával, de a mediterrán vidéktől sem lesz boldogabb. Kapcsolatuk üres szexualitásba fullad, Antonioni-filmekből ismerős modernista nőalakként csellengnek. Képtelenek a kommunikációra, Ramsay függetlenségre vágyó hősnője mindvégig gyökértelen marad. Az erotikus románc bizonyítéka a magát tangában riszáló lány csábítása, a napfényben aszalódó barátnő szex utáni ébredése, az éjféli dőzsölés. Minél jobban elmerül a hősnő a hedonizmusban, annál boldogtalanabb. A tanácstalan bóklászás a hotel már-már végtelenbe nyúló folyosóján kijózanító pofonnal ér fel. A Morvern Callar csömörfilm, az italozás, a kábítószer és a szex esztelen forgataga nyomasztó, nem életteli és felszabadító.
– Daily Mail "Gyors tempójú, erőszakos és a végletekig lecsupaszított történet. " – Spectator "Izmos… nagyon noir, és nagyon hard-boiled. " – The Times "Egy sötét thriller: szívből jövő, mégis tele dühvel. " – San Francisco Chronicle