-A Kincsem film stábja hozta a dekorációt, de előre egyeztetve mi is biztosítottunk a forgatáshoz bútorokat, korabeli tárgyakat. Ezeket szigorúan csak dekorációs célra használhatták, rájuk ülni és pakolni nem volt szabad. -Hogy zajlik egy ilyen teremberendezés? -Először mi kivisszük a saját bútorainkat, tárgyainkat, majd megérkeznek a berendezők, akik hozzák a jelenethez szükséges külsős berendezési tárgyakat. Ezt követően történik egy végső szemle, majd jöhetnek a technikai szakemberek, az operatőr, hangmérnök, a rendező és csak a legvégén a szereplők. Minden egyes jelenetet gondosan előkészítenek. -A forgatás alatt jelen lehettek a kastély dolgozói? - Kötelező volt a jelenlétünk, hiszen mi biztosítottuk, hogy a forgatás alatt a kastély házirendjét betartva történjen a munka. A kiállításnak csak azon részei voltak lezárva a látogatók előtt, ahol éppen a stáb dolgozott, így fontos volt, hogy a látogatók zavartalanul élvezhessék az enteriőr kiállítás látnivalóit, ugyanakkor a filmes stáb pedig zavartalanul dolgozhasson a számára lezárt területen.
Míg az első kettőnél olyan instrumentumokra hárul jelentős szerep, mint a gitár, a doromb és a hegedű (a "Lóvásár"-t mindezeken túl még tapsütem is színesíti), addig a berlini derbi kezdetén zajló eseményeket kísérő tételt németes atmoszféra járja át, a felsorolás utolsó darabja pedig harmonikaszólóval kelt vérbeli mulatós hangulatot. A "Kincsem mulatós" azonban nemcsak a féktelen jókedv és a magyar virtus közvetítése révén emlékezetes, hanem azért is, mert – a "Tánc a bálban"-hoz és a "Vesztesek"-hez hasonlóan – source musicként került bele az alkotásba, vagyis nemcsak a nézők, hanem a szereplők is hallják. De nemcsak a stílusok terén nevezhető változatosnak a Kincsem kísérete, hanem az előadók vonatkozásában is: a több fázisban, összesen négy hónap alatt megszületett score életre keltésében a Hungarian Studio Orchestra éppúgy közreműködött, mint népzenészek, mindezen felül pedig hangmintákra épülő megoldások is hallhatóak ("A múlt"-ban éppúgy, mint például a "Kincsem vágtá"-ban vagy "A tűz" -ben).
A kiadványt – a filmhez hasonlóan– a Rúzsa Magdi által előadott, a komponista és Harmat Gábor dalszövegíró által jegyzett "Felveszem a szárnyakat" című dal zárja, melyhez egy a mozi jeleneteit is tartalmazó klipet forgattak, és a premiert megelőző hetekben hatalmas sikerrel vetették be a reklámhadjárat részeként. A Kincsem megannyi lehetőséget biztosított Hrutka Róbert számára, aki remekül élt vele, és ezt nemcsak az album tartalma mondatja velem, hanem az is, hogy több jelenet azért válik igazán hatásossá, mert ilyen score kíséri. Kulics László 2018. 03. 30.
Kár érte egyébként, mert az előtte lévő bő másfél órával nagy gond tulajdonképpen nincs. Nem tökéletes persze, de a "várt" problémáktól (olykor túl steril a díszlet, van pár gyengébbnek érződő párbeszéd, néhány anakronizmus nem sül el túl jól) eltekintve csak az utolsó perceket gondolom gyengének. A többi szórakoztató, jó ritmusú, izgalmas, olykor egészen jópofa és humoros, ráadásul vannak igen erős pillanatai is – vagyis pont olyan, amilyennek egy történelmi díszletek között játszódó romantikus kalandfilmnek lennie kell. Féltem, hogy eddig sem jutunk el, hiába a nagy költségvetés (ami egyébként még látszik is rajta! ), úgyhogy már csak ezért is nagyon kellemes meglepetés. Én ennél többet nem is vártam.
A film rekordösszegű büdzséből gazdálkodott: a 3 milliárd forintos költségvetésből 2 milliárdot az állam máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!
Ezért némelyik "dublőrt" itt-ott le kellett festeni, ami azonban nem mindig sikerült tökéletesre a kritikus nézők szerint. Mindezt talán nem kicsinyesség szóvá tenni, tekintve, hogy a film gigantikus, több mint 2 milliárd forintos támogatást kapott a Magyar Nemzeti Filmalaptól. "A hatás kedvéért átdizájnoltuk a korszakot" – ezt a lovas akciókat vezénylő kaszkadőr, Piroch Gábor nyilatkozta a Piroch szerint egyébiránt a Kincsem "látványban Oscar-díjas", szerinte csak kevés produkció, legfeljebb az 1959-es Ben Hur mozi kocsiversenye múlva felül az új magyar film lovas akcióit. A rendező, Herendi Gábor is elismerte az Átlátszónak, hogy olykor engedtek a hitelességből. "Szemet hunytunk afelett, hogy néha valóban nem telivér vagy esetleg nem kanca játszotta Kincsemet, vállalva annak kockázatát, hogy a jó szemű lószakértők ezt észreveszik. A nagyközönség, akiknek a film készült, eddig ezt a problémát nem jelezték" – írta válaszában a rendező. Az indoklása ugyanakkor meglehetősen laikusnak tűnik.
Bár látszólag a XIX. század második felében járunk, ez sokkal inkább valami Baz Luhrmann-féle pszeudo-történelem koridegen, de mégis veszett jól kinéző jelmezekkel (micsoda bőr ruhák! ) és egy ponton még elektronikus hatásokkal megtámogatott báli zenével is, ami szerintem mindenképpen frissebbé, lazábbá tette a hangulatot. (Ráadásul a trailer gyakorlatilag ellőtte az összes olyan pillanatot, amikor a koncepció idétlenül hat, úgyhogy némi Fluor-dúdolást meg lájkolást még ki lehet bírni. ) A hangulatra rá is fér a lazaság, maguk a történelmi események ugyanis közel sem szállítanák azt a sebességet és menőséget, amire a filmnek szüksége van. De ezen Herendiék elegánsan túlléptek, és már a besorolása, miszerint "romantikus kalandfilm", előrevetíti, hogy itt mire is számíthatunk (bár talán pontosabb lenne a "romantikus sportfilm"). A készítők érezhetően nem akarják "túlkomolykodni" a dolgot, mondjuk a kelleténél jobban belemenni a magyar-osztrák konfliktusba (így kifejezetten ügyesen bújik meg a háttérben), vagy a szükségesnél jobban árnyalni a Blaskovich Ernő és az Oettingenek közötti háborút, inkább a romantika és a lóverseny felől közelítenek a karakterek lelkében dúló érzelmekhez.