Rögzítésre és tisztázásra kerülnek továbbá a menstruációhoz kapcsolódó tudnivalók – ciklus hossza, erőssége, utolsó menzesz ideje –, a terhességek számához és azok lefolyásához kapcsolódó részletek, a fogamzásgátlás, a korábbi betegségek, kezelések és műtétek, valamint a transzfúziós előzmények, illetve a hajlamosító tényezők miatt a családi betegségek is. A szóbeli általános állapotfelmérést követően következik a fizikális vizsgálat, mely először rendszerint mindig az általános szemrevételezéssel és a bimanuális analízissel kezdődik. Amennyiben szükséges, sor kerülhet eszközös vizsgálatra is – mint amilyen például a colposcopia –, de citológiai- és kiegészítő rectovaginális ellenőrzést, valamint a hüvelyváladék bakteriológiai tenyészetét egyaránt kérheti a kezelőorvos.
Végül az orvos rektovaginális vizsgálatot végez, mikoris mutatóujját a hüvelybe, középső ujját a végbélbe vezeti. Ez úton a hüvely hátsó falát lehet vizsgálni, rendellenes daganatot, és megvastagodást keresve. Ezzel egyidejűleg meg tudja vizsgálni a végbelet, van-e aranyér, hasadék (fisztula), polip, vagy egyéb kiemelkedés, és meg tudja vizsgálni a székletet, van-e szabad szemmel nem látható (okkult) vérzés. Adhatnak a nőnek egy hazavihető vizsgálati készletet, a láthatatlan vér tesztelésére a székletben. Esetenként kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség. A belső nemi szervek vizsgálatára az orvosok különböző eszközöket, köztük száloptikás technikára alapuló műszereket használnak. A száloptikák vékony, hajlékony műanyag-, vagy üvegszálak, melyek továbbítják a fényt. A száloptika segítségével képalkotásra alkalmas csövet, amit laparoszkópnak hívnak, a méh, a petevezetők és a petefészkek vizsgálatára lehet használni anélkül, hogy nagy bemetszésre lenne szükség. A laparoszkóppal a nemi szerveken sebészi beavatkozások is végezhetők.