272, 2012. 66, 2012. Leírás: Rétegesen fekete-téglavörös-fekete színűre, keményre égetett, kívül-belül fémesen fényes, sötétbarnás-szürkés bevonatos. A vörösre égett sávban apró fehér szemcsék figyelhetők meg. A has hosszanti horpasztásokkal tagolt, amelynek alsó részén fehér barbotinból álló csepp alakú díszítés látható. Méretek: átalp=4, 2 cm, v=0, 25 cm. 11. Észak-italiai(? ) csésze peremtöredéke (15. tábla 11) Meghatározás: Nem meghatározható. Leírás: Szürke színűre égetett, fényes, fekete bevonatos, enyhén kihajló, lekerekített peremű csésze/pohár(? ) töredéke, a vállon egy sor rovátkolt szalaggal díszített. Méretek: á=2, 5×2, 4cm, v=0, 3–4 cm. 7. Schwarzfirnis pohár töredékei (15. tábla 7) Meghatározás: OELMANN 1914, Niederbieber 33a. 182, 2013. 951. Leírás: Sötét téglaszínűre égetett, mátrixában apró, fehér szemcsékkel. Külső oldalán fényes fekete, belső oldalán fényes, sötétbarnás-feketés bevonattal ellátott, kónikus nyakú pohárforma. Két sor rovátkolt szalaggal díszített. Méretek: v=0, 2 cm.
Ugyanakkor a keleti és az avarföldi függők egyidejűségével van némi probléma, ugyanis ha tüzetesen áttekintjük kísérőleleteiket, akkor megállapíthatjuk, hogy ez idáig mindössze Suuk Suban (1. kép 6) és Skalistoeban (3. tábla 21–24) fordulnak elő a 6. 172 108 BÓNA 1980, 42. század végétől keltezhető darabok, női sírokból, pá173 rosan és páratlanul is. Csak egyetlen darab került elő éremmel post quem keltezhető temetkezésből: a 771. kriptából II. Tiberius (578–582) és Mauricius Tiberius (582–602) 7 darab átlyukasztott érme szár174 mazik. 175 Az arcybaševoi (3. tábla 13) és Klin Yar III. 176 katakombájából származó (3. tábla 14) darabok kísérőleleteik alapján nem keltezhetők a 7. század első harmadánál korábbra. Mindkettő férfisírból, egyesével került elő. Ezekkel közel egyidősek lehetnek a 177 kamuntai függők is. tábla 10–12) A Kaukázustól északra lévő Mokraya Balka 5–10. századi temetkezőhelyéről eddig 5 katakombából ke178 rült elő gúlacsüngős fülbevaló, (3. tábla 15–17, 19) amelyek közül három arany, egy bronz és egy pedig bronz öntvény.
Pannoniai kora római települések leletanyagában az egygombos, erősprofilú fibulák a legnépszerűbb fibulatípust jelentik, és jóval gyakoribbak, mint a noricumi-pannoniai viselet jellegzetes típusának tekintett noricumi-pannoniai szárnyas- és kétgom9 bos fibulák. Temetőkben viszont vagy közel azonos 10 arányban fordulnak elő (Sárbogárd), vagy a szárnyas fibulák népszerűsége meghaladja az egygom11 bos, erősprofilú fibulákét (Solymár). A támlappal ellátott egygombos, erősprofilú fibulák Pannonia északkeleti részén már Augustus korában megjelentek, de a Claudius–Flavius korban, vagyis a római foglalás idején, illetve az azt követő időszakban örvendtek a legnagyobb népszerűségnek. A Kr. u. 1. században szinte kizárólag egytagú, támlappal készült változatokat használtak: így például a budaörsi 12 telep leletein belül azonosítható 14 támlapos változat közül 11-et lehetett egytagúsággal jellemezni. Az egygombos, erősprofilú fibulák, ugyan jóval alacsonyabb arányban és kisebb számú változattal, de a Kr.
A fedlap sarkain piramis alakban elrendezett granulációdíszek (három kisebb tetején egy nagyobb granuláció) ülnek. A gúlacsüngő a fedlapra forrasztott, keresztben bordázott arany lemezből hajlított hengeres tagba fűzött, bordázott lemezfüllel kapcsolódik a fülkarikához. A függesztőtag forrasztási helyét a fedlapon granulációkkal takarták el. H=5, 8 cm (3, 5 cm) és 5, 1 cm (3, 3 cm), s=11, 21 g, 11, 88 g. : MFM A. 122. 1., A. 131. 164 Fadd (3. tábla 5) Ismeretlen lelőhely (Magyarország), szórvány (3. 165 tábla kép 6–7) 166 Körösladány-Dózsa Tsz (3. tábla 9) 167 Szegvár-Oromdűlő, 1. tábla 3) 168 Szegvár-Sápoldal, 1. tábla 1) 169 Üllő (? ), szórvány (8. kép 2; 3. tábla 4) Az e csoportba tartozó függők elsődleges jellemzője, hogy a gúlatagok egész felületét apró granulációk borítják. tábla 1–9) A Szegvár-típusú fülbevalók aranyból készültek. A csüngőrészek nagysága 1, 8–3, 3 cm között változik. A legkisebb az adonyi szórvány és a töredékes állapotú szegvár-oromdűlői függő, s szintén a kisebb darabok közé sorolható a szegvár-sápoldali 1. sír fülbe170 valója is.
Az esettanulmány a tatai Kuny Domokos Múzeum Német Nemzetiségi Múzeumot, illetve annak egyik, 2011 óta minden évben megtartott "Vendégségben a múzeumban" elnevezésű tevékenységét mutatja be. Az intézmény a projekt keretein belül nem csak sikeresen kapcsolja össze a "múzeumot" a helyi közösségekkel, hanem az intézmény-önkormányzati együttműködés jó példájaként is kiváló. A "Vendégségben a múzeumban" programsorozat és kiállítás a helyi sváb közösségek bemutatkozására ad lehetőséget. Minden évben más-más települést ismerhet meg a közönség tavasztól egészen késő őszig, a múzeum helyszíni keretein belül. Az adott település egy időszaki kiállításra, valamint múzeumi berendezésére kap lehetőséget és szakmai segítséget, illetve előre egyeztetett időpontokban rendezvényeket bonyolíthat le az intézmény területén. A projekt, hét éves fennállása alatt, "kiforrta magát". A kezdeti formabontó alapötletből megvalósuló program szervezői, a komoly sikerek mellett megtapasztalták a mélypontot is az elmúlt évek folyamán.
Kecske-bástya 1586-ra épült meg. A kettős kapubejáró felvonóhíddal, a bástyák körül létrehozott újabb vizesárokba épített pillérrel készült el. A váron belül kis malom is működött. A török háborúkat követően a vár első átépítésére 1727 után került sor, amikor a helyén szerették volna a kastélyt felépíteni. Szerencsére csak a belső vizesárkok feltöltésére és a romos épületszárnyak elbontására került sor. 1815-ben az eredetileg nyitott kerengő átalakításával épült ki a jelenlegi ún. Lovagterem. A második nagy átépítés során, az 1896-os császári hadgyakorlatra készülve készítették a terem historikus- romantikus, háromosztású neoromán ablaksorát. 1954 óta a tatai vár a Kuny Domokos Múzeumnak ad otthont. 1964-73 között zajlott az épület ásatása és műemléki helyreállítása. Nyitva tartás Hétfő: SZÜNNAP Kedd - Vasárnap: 9. 00 - 17. 00 Árak, kedvezmények Teljes árú belépőjegy: 800 Ft Kedvezményes belépőjegy: 400 Ft Csoportos belépőjegy (10 főtől): 650 Ft /fő Családi belépőjegy (2 felnőtt + 2 vagy több gyerek 18 éves korig): 1500 Ft Kombinált belépőjegy, amely mindhárom kiállítóhelyre érvényes: teljes árú: 1200 Ft kedvezményes: 600 Ft Fotó és videó jegy: 1500 Ft Esküvői fotózás: 10000 Ft A fotózáshoz jegy a helyszínen, a múzeumi pénztárban váltható.
Ez 72 84 4. változat (37) 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 JOBST 1975, 41. Korábbi (1. század utolsó harmada/ vége) megjelenést feltételez: RIHA 1979, 80; BÓNIS 1986, 301. BERECZ 1990, 89. TOPÁL 2003, 78. Továbbá: MERCZI 2012, 487, 228. jegyzet. OTTOMÁNYI 2007, 151. PEŠKAŘ 1972, 81; DĄBROWSKA 1998, 154. COCIŞ 2004, 66. JOBST 1975, 41; SEDLMAYER 1995, 29–30. GENCSEVA 2004, 101. BORUZS 2007, 226. A temető használatának kezdetét a 2. század közepére teszi. JOBST 1975, 41; BOJOVIĆ 1983, 40; SEDLMAYER 1995, 29–30; DĄBROWSKA 1998, 154–155; GENCSEVA 2004, 101; REDŽIĆ 2007, 22; BUSULADŽIĆ 2010, 59. PEŠKAŘ 1972, 54–55, Tf. A hosszúságban mutatkozó két 2 mm-es eltérést a brigetiói fibula letört húrhorogja okozza. 85 86 20 PEŠKAŘ 1972, 80–81. A szerző szerint a fibula legközelebb KOVRIG 1937, VI. 55. fibulájához áll, amelyhez azonban csak a támlap hiánya köti, egyéb szerkezeti elemét tekintve ugyanis nem mutatkozik közöttük hasonlóság. Párhuzamként ukrajnai leletekről is említést tett, ezeket azonban nem volt módunk megvizsgálni.
37 terra sigillata utánzatok. A Consp. 20 tálutánzat párhuzama a Szőny-Vásártér 1994-es ásatási 41 anyagában található, Drag. 54 pohárutánzat a Járó42 43 ka temetőből, a Sörházkerti temetőből, Petrovics 44 45 I. gyűjtéséből, a Gerhát temetőből és a Kállay46 gyűjteményből ismert. 146 töredék (2, 03%) képviseli a "pompeii vörös tálak" utánzatait (9). (10. tábla 1) 14 esetben lehetett 47 az edények teljes profilját kiszerkeszteni. A tálakat enyhén behúzott perem és íves oldalfal jellemzi, belső oldalukon és a külső peremsávban vörösre festettek. Anyaguk téglaszínűre, vörösessárgára égetett, porózus, homokot, apró kavicsot, vörös zárványokat tartalmaz. Egy aljtöredéket három koncentrikus kör48 rel díszítettek. A "pompeii vörös tálak" utánzatai 49 a Flavius-kortól jellemzőek Pannoniában. A vörös festésű utánzatokat a Kr. század közepétől fo50 kozatosan a forma szürke változatai váltották fel. A kerámiatípus a Szőny-Gerhát fazekastelep termékei 51 között is szerepel. 139 vékony falú, a vörös különböző árnyalataira festett pohártöredék, az úgynevezett "Firnisware" helyi, pannoniai utánzatainak tekinthető.