Sebestyén István mesemondó, népművész így mutatkozik be honlapja közönségének: "Bukovinai székely szülők tizedik gyermekeként születtem az 1900-as esztendőkben. A 60-as 70-es években végeztem az iskoláimat Kakasdon. Ebből is láthatják hogy elmúlottam tizennyolc esztendős. Családi tűzhely melegénél tanulhattam szüleimtől a székely tréfákat, ősi népdalainkat. Ők a helyi hagyományőrző egyesületnek alapító tagjai voltak. Engem mindig fűtött a vágy hogy a hagyományőrzés terén maradandót alkossak. Kezdetben csak versenyekre jártam (Országos 1. díj, Országos nagydíj, Kiemelt nívódíj, és kétszeres Kárpát-medencei Vass Lajos Nagydíj). Az utóbbi években önálló előadó esteken népmesék-népdalok javából tartok előadásokat. A székelyek Mária Terézia idején kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, miután lázadásukat az erőszakos határőrség-szervezés ellen vérbe fojtották az osztrákok. Akkoriban előbb Moldvába majd Bukovinába menekültek, ahol öt falut alapítottak. Az Al-Duna mellé jó kétszáz évvel később telepítette őket a magyar állam.
Az első jelentős elismerést követően azonban úgy döntött a mesemondásnak, az éneklésnek és a kutatásnak és persze a versenyeknek szenteli az életét. Jelentős néprajzi anyagot gyűjtött az öt bukovinai falu népmesei, népzenei kincseiből, szokásaiból. A Zeneakadémián kurzust tartott a bukovinai székelyek meséiből, népdalaiból. Rendszeresen készít föl gyerekeket mesemondó versenyekre, és gyakran hívják a az országos és Kárpát-medencei mesemondó versenyek zsűrijébe is. Sebestyén István történetéhez az is hozzátartozik, hogy egy fiatal váci tanár, Kovács Gergely, megismerve azt a gazdag kultúrkincset, amelyet Sebestyén István átad az előadásain, áldozatos módon támogatni kezdte, nélküle az önálló albumok aligha jelenhettek volna meg. Sebestyén Istvánnak címen saját, rendszeresen frissülő honlapja van. Amerre szeretik a néphagyományt, mindenfelé lehet vele találkozni idehaza igényesebb fesztiválokon is, de Erdélyben is, Lengyelországban, sőt Németországban is szívesen látott vendég. Hiszen ritka kincs az ma már, ha valaki nem zeneiskolában tanult népzenét, népdalt, hanem még az eleven hagyományból, a családi ünnepek világából érkezik.