Akkor, amikorra már szerzett magának egy másik munkahelyet. Van, akinek a kálváriája azonban ennél is hosszabban húzódott, olvasóink nemrég keresték meg lapunkat azzal, milyen hosszú procedúrában volt részük. Sára egy dizájnerékszereket árusító boltban dolgozott a fővárosban, március végén mondtak fel neki. A kilépő papírjait azonban csak egy hónappal később kapta meg a volt munkáltatójától, ő pedig május 11-én jelezte elektronikusan a kormányhivatalnak, hogy állástalan lett, és igényelte a járadékot. Sokáig semmiféle reakció nem érkezett a hivataltól, hiába próbálta őket elérni, aztán augusztus közepén sikerült beszélnie a kormányhivatali ügyintézővel, és azzal rázták le, hogy előreveszik. Három hónappal a kérelme beadása után. Eltelt további két hét, aztán szeptember elején felhívták Sárát a hivatalból, hogy bizonyos okmányairól küldjön másolatot – pedig erre elvileg nem az amúgy 60 napos határidejű ügyintézés századik napján túl kellene felhívni a kérelmező figyelmét, hanem a folyamat elején.
Kígyózó sorban várakoztak az emberek egymás mögött, maszkban kint az udvaron a 13 fokban, mivel csak egyenként engedik be az ügyfeleket. Mikor bejutottam, az ügyintéző elvette a kiskönyvemet, majd azt mondta, hogy egy hét múlva, jövő kedden menjek vissza újra a kiskönyvért, ugyanis nincs bent az a kollégája, aki ezzel foglalkozik. Egy hét múlva újra bement a kiskönyvéért. A fennmaradó összeget végül megkapta. Réka esete kísértetiesen hasonlít annak a férfiéra, aki az RTL Klubnak nyilatkozott még október elején: ő majdnem három hónapot várt az első kifizetésre, ám a második már nem érkezett meg a számlájára. Kiderült, a második hónapban esedékes járadékot azért nem kapta meg, mert nem ment be személyesen a hivatalba. A kormányhivatal szerint a személyes megjelenés az ügyfél megismerése miatt fontos, illetve azért, mert így a hatóság állást is fel tud ajánlani. A férfi bement, ám hiába, mert nem volt bent az ügyintéző. Elmondása szerint május vége óta semmilyen állásajánlatot nem kapott.
Nem lepődtem meg azon, hogyan bánt velem az állam, de azért szarul esett. Mire fizetjük az állami alkalmazottakat, mire fizetjük az adókat? Szerencséjére a vállalkozóként dolgozó párja tele van megrendelésekkel. Sára most egy saját vállalkozás beindításán gondolkodik. Mivel jócskán a 60 napos elbírálási időn túl született meg Sára esetében a határozat, a nőnek 10 ezer forint fájdalomdíj is jár. De hogy ezt neki kell-e külön kérnie a kormányhivataltól, vagy az intézmény maga utalja a pénzt, a fővárosi kormányhivatal lapunk kérdésére nem árulta el. Ahogyan azt sem, hogy március óta hány ilyen eset volt. Az álláskeresési ügyekben olykor a Miniszterelnökség is szokott kommunikálni, de most egyetlen kérdésünkre sem válaszoltak. Hol késik a jussom? Nem járt sokkal jobban Réka sem. Neki április közepén szűnt meg a munkaviszonya, szintén Budapesten lakik, de a kilépő papírjait ő is csak bő egy hónappal később kapta meg. Amikor kézhez vette a dokumentumokat, május 26-án be is jelentette, hogy elveszítette az állását.
Újabb két hét múlva keresték, hogy adja meg az okmányainak másolatát – azt, amit két hete ő elküldött. Aztán pár napra rá, szeptember 21-i dátummal kapott egy levelet, hogy az utolsó előtti munkahelyéről származó papírokat is juttassa el a munkaügyi hivatalnak számára. (A két munkahelye között pár hónap eltelt, de akkor nem kért munkanélküli segélyt, a legutóbbi helyén pedig durván másfél évet volt alkalmazásban. ) Egy hét türelmet kért, mivel a cég könyvelője épp szabadságon volt. Az ügyintézést 135 napja húzó kormányhivatal szeptember 23-i dátummal határozatot hozott, amelyben megállapították, hogy Sára jogosult az álláskeresési járadékra a május 11. és június vége közötti időszakra. Egyúttal kérték, hogy menjen be a munkaügyi központba. Már csak öt napot kellett várnia, szeptember 28-án meg is érkezett a járadék, 140 nappal az után, hogy jelezte munkahelyének elveszítését az államnak, és fél évvel az állás megszűnése után. Mire fizetem én az adókat? Mire fizettem a munkaerő-piaci járulékot?