A kollégiumban is a legtöbb embernek csak a körvonalai látszanak. Odament a villanykapcsolóhoz, és felkapcsolta azt. Visszamentés leült a székére. A pillangó kinyitotta két szárnyát, és nyugodtan szárogatni kezdte azokat. Cseppet sem zavarta őt a fiújelenléte. Áron ezen is meglepődött kissé, de meglepettsége hamarosan ismét érdek- lődésbe csapott át. Most, hogy a pillangó kinyitotta szárnyait, nyomban felismerte, hogy ez egy kisebb atalanta lepke. Gyönyörű volt. Sötétbarna és piros színei olyanélénkek voltak, és olyan élesen elváltak egymástól, hogy az már szinte bántotta az ember szemét. Szabálytalan alakúfehér foltjai pedig csak fokozták ezt a zavartságot. Nagyon szép kis állat volt, de mégsem lehetett harmonikusnak mondani színeit. Áron még soha nem látott élőben ilyen pillangót, de nagyon tetszett neki. Pedig ismerte, mert biológia-órán említette a tanár. Mennyi vicces biológiaóra volt eddig, amikor mindenki dőlt a nevetéstől – gondolta. A szárnyak alakja sem volt szabályos. Ennek a kis példánynak csipkézettek voltak a szárnyszélei.
Ezer és ezer megoldatlan probléma közt hánykolódó korunk egyre jobban felismeri, hogy sok súlyos korfeladat megoldásának egyik leglényegesebb feltétele egy élgárda, elit kiképzése. Nemcsak politikai és társadalmi, hanem egyetemes művelődési igények is sürgetik ezt abban a korban, amelynek egyik legjellemzőbb és legveszedelmesebb tünete a társadalmi eltömegesedés. Csak aki a maga egész nagyságában látja a társadalmi élet eme tünetében fenyegetőveszedelmet, az tudja helyesen értékelni az élgárda céltudatos képzésének fontosságát, időszerűségét. Ezért is lelkes örömmel köszöntjük Pannonhalma évezredes törzsének legfrissebb hajtását. Mint már említettük, csak a szünidő derekán vált bizonyossá az új intézet megnyitása, amikor már minden szülő gondoskodott gyermekének elhelyezéséről. Ennek ellenére is, alig hogy az igazgatóság meghirdette az olasz gimnázium megnyitását, hamarosan húsz növendék jelentkezett. Pannonhalma felkészülten, igaz szeretettel várta szeptember 11-ére legkisebb jövevényeit.
Néhány héttel később Krétára készülődtünk, amikor nem titkolóztam tovább. Apu is nagyon jó fej volt, mert azt mondta, menjél nyugodtan lányom. Mici, a nagylányod könnyen elfogadta édesapja új társát? Alapi: Aggódtunk, hogy féltékeny lesz, s majd mellőzöttnek érzi magát, de szerencsére nem így alakult. Az első pillanattól kezdve remekül kijöttek egymással. Attól is tartottam, hogy Kingát nem fogadja majd jól, holott imádják egymást. Kinga úgy hívja Micit, hogy "a nővérem". Kinga muzikális? Alapi: Bizony, már most nagy zenerajongó. Többször előfordult, hogy felkelt és kérte, nézzünk meg egy koncertet a DVD-n. Kérdeztem tőle, mit szeretne, mire gondolkodott egy picit, majd azt felelte, Totot, vagy Celine Diont. Valamelyik nap meg egy régi Barbara Streisand koncertet néztünk a tévében. Kinga ugrált a szőnyegen, énekelt, majd hajlongott, amikor tapsoltak. Aztán egyszer csak felmászott az ülőgarnitúrára, szétette a kezét, s azt mondta, végre színpadra kerültem... Nagyon édes volt! Sokszor jön velünk az Edda koncertekre.
Ám hajnalban korán ébredő lelkiismeretével csendes angolsággal szeretett volna távozni. De közrezárta magát a szélfogó két ajtaja közé, ahol penitenciaként várt a háziak hétvégi kényelmes ébredésére. A továbbiakról nem szóltak már a nyilvános hírekben. A rendszerváltáskor meglepődve tapasztaltuk meg, mennyi eddig ismeretlen volt bencés diák élt környezetünkben. A 89-es rendszerváltás küszöbén váratlanul egy alkalommal az akkori Liszt Ferenc Kultúrház igazgatója, Venesz Ern szólított meg, hívta össze a már évek óta összejáró fiatalokat. Máig sem értjük, hogy eddigi anonimitásunk dacára, mi alapján talált ránk nagy hirtelen. Aztán azt vettük észre, egyik pillanatról a másikra hivatalos jogi személlyé szerveződtünk vele. Ernő már mindent előkészített, javasolta elnöknek Dr. Hollósi János főorvost, akit meg is választottunk. Ő szinte mindenkiről tudott, aki valahol a bencéseknél érettségizett és az akkor eretnekségnek tűnő, a Lisztben, az akkori leginkább diákbálokról ismert nagyteremben tartott főapáti misén már hirtelen 100 fölé emelkedett a bencés öregdiákok évek óta összetartó, addig alig több, mint tucatnyi csapata.