Olvashatunk olyan témákról, mint a pénzhez, a meggazdagodáshoz való tipikus viszonyulások, az Y-generáció karrieralakítása, etnikai vagy akár földrajzi eredetű kulturális különbségek, értékek megértése, a devizahitelezés pszichológiai háttere vagy a munkahelyi légkört mérgező játszmák, a gazdaságot átszövő emberi érzelmek természete. Szó esik különböző helyzetű munkavállalók, például felső- és középszintű vezetők vagy a létszámleépítésnek áldozatul esett dolgozók fejlesztő támogatásának lehetőségeiről és módszereiről, és megismerkedhetünk a TA oktatásának egy alternatív módjával, melyet menedzserek, segítők és laikusok körében próbáltak ki. Bízunk benne, hogy minden olvasó - legyen laikus vagy szakmabeli - talál ebben a kötetben olyan megközelítéseket, amelyek arra késztetik, hogy mélyebben elgondolkodjon azon, hogyan is hozhatók egyre bonyolódó világunkban sikerhez vezető döntések. Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat.
A szakmai képzést szolgálja a pszichoterápia folyamatának részletes leírása, különös tekintettel az első lépések sorrendjére és a minden terápiában kötelező szerződéskötésre és diagnózisállításra. A problémafeltárásban a TA-nak sajátos eszközei vannak, ilyen az énállapotok működését elemző egogram, a szükségleteket feltáró sztrókprogram és a sorskönyvi mátrix. A kezelési terv és a kezelés lezárása szintén sajátos vonásokat mutat, a terapeuta önképzése szintén. Ennek összefoglalása jól mutatja az irányzat optimizmusát: "Ha elég erősen akarod, bármit megtehetsz – és sikerülni fog. "A következő fejezet esettanulmányai minden olvasót érdekelhetnek, hiszen maga vagy családtagjai által mindenki megélte már a serdülőkor nehézségeit, a kínzó traumákat, vergődött az alkohol fogságában, vagy próbálta szeretteit kimenteni belőle. Túri Zoltánnak az elhúzódó serdülőkorról szóló írása roppant aktuális, hiszen éppen napjainkban találkozunk sok olyan ifjú emberrel, fiúval, lánnyal egyaránt, akik nem kívánnak kiköltözni a védettséget nyújtó családi fészekből, nem tűznek maguk elé távlati célokat, és csak a mának élnek.
Összefoglaló Eric Berne az 1950-es években a pszichoanalízis hatókörének kiterjesztéseképpen hozta létre az emberi személyiség autonóm erőforrásainak felszabadításán, a kommunikációs zavarok elhárításán munkálkodó tranzakcióanalitikus (röviden TA) irányzatot. A Játszmák nélkül tanulmánykötet Berne szellemi útravalóját tovább vivő 14 magyar szakember összefogásából született. A harminc munkát tartalmazó könyv első nagyobb egysége bevezetést nyújt a TA fogalmi rendszerébe, foglalkozik szemléleti-filozófiai előfeltevéseivel és módszereivel. A kötet törzsanyagát olyan tanulmányok alkotják, amelyekben a szerzők a '90-es évektől hazánkban folyó TA-képzés hatására kibontakozó gyakorlatot mutatják be.
Ez a forma azonban nem megfelelő az egyéni magánpraxisban folytatott terápiás kezelések esetében. Az újradöntés-terápia technikái gyakran drammatikusak és mélyrehatóak, így komoly katarzist élhet meg a kezelt egyén. Ez nagyon csábító, mivel a terapeuta azt gondolhatja, hogy a katarzis maga az igazi változás. Azonban elképzelhető, hogy többnyire arról van szó, hogy a páciensek valóban "keresztül mennek ezen az intenzív érzelmi állapoton" és meghoznak néhány újradöntés-részletet, ugyanakkor valódi személyiségváltozás nem megy végbe (Widdowson, 2009). Újraszülősítési iskolaSzerkesztés Az Újraszülősítési, vagy más néven Kathexis iskola fő képviselője Jacqui Schiff, aki szintén tagja volt Berne szemináriumainak. Új terápiaelméletének lényege, hogy "megengedi" a páciensnek a visszatérést a Gyermek énállapotba és azt, hogy ezen keresztül új Szülő énállapotokat dolgozzon ki magának (Widdowson, 2009). Ez az iskola úgy véli, hogy a pszichopatológia természete kétoldalú: a problémák 1. fejlődési deficitekből / rendellenességekből alakulnak ki és / vagy 2. egy defektív vagy patologikus Szülő énállapot meglétéből (Widdowson, 2009).
Ebben az egzisztenciális pozícióban a "hatalomtól és cselekedetektől" elvonatkoztatott álláspont kell, hogy érvényesüljön ahhoz, hogy egy bensőséges, szoros kapcsolat alakulhasson ki és ezen keresztül az érzelmi és a szociális jóllét megvalósulhasson (Steiner, 1990). Amikor egy pszichiáter ebből a pozícióból néz a többi emberre (én oké vagyok, te oké vagy, de oké az édesanyád, az édesapád, a nővéred, a bátyád, a szomszédod), akkor azonnal elszakítja magát a többi pszichiáter pozíciójától és mindattól, amit korábban tanult (Steiner, 1990). Többé már nem a neurózist, a pszichózist, a személyiségzavart, vagy egyéb pszichopatológiai kórképet keres a páciensben (ezek Berne szerint mind sértőek), hanem azt vizsgálja, aminek az adott egyén ki van téve, azokat a körülményeket, szociális interakciókat, szociális nyomásokat próbálja feltárni, amelyek viselkedését és érzelmeit nehezen megmagyarázhatóvá teszik (Steiner, 1990). Ahelyett, hogy az egyénre úgy nézne, mint valaki, aki pszichiátriai segítségre szorul, mindegy mennyire zavart, mennyire "nem oké", azt gondolja, hogy nem a belső gyengesége, hanem a külső körülmények miatt válik pszichiátriai pácienssé az illető (Steiner, 1990).
A TA klasszikus megközelítése erőteljesen hangsúlyozza a páciens közvetlen megfigyelésének fontosságát a pszichoterápiában (Widdowson, 2009). A klasszikus TA terapeuták az intuíciójukat is használják a diagnózishoz. A megfigyelést és az intuíciót kombinálták az elmélettel és a világos terápiás alapokkal. Berne-t továbbá a humor terápiás használata is érdekelte, amely mint eszköz a Felnőtt énállapotot hozza elő a páciensből, hogy újraértékeljen egy szituációt vagy egy hiedelmet (Widdowson, 2009). A terápia strukturális analízis, játszmaelemzés és sorskönyvelemzés sorozatából áll. A terápia kezdeti célja, hogy a Felnőtt énállapotot "fertőtlenítsék" és azonosítsák a páciens különböző gondolatainak, érzelmeinek, hiedelmeinek strukturális eredetét (Widdowson, 2009). Hasonlóan a Gestalt terápiához, a TA klasszikus iskolája is azt vizsgálja, hogy a páciens énállapotai és sorskönyve hogy nyilvánulnak meg az itt és mostban. A 3P (protection, permission, potency) a TA klasszikus megközelítésének alapelemei (Widdowson, 2009).
Álláspontjának logikus következményeképp Berne például behívta betegeit azokra a kollégákkal folytatott szakmai konzultációkra, amelyek róluk szóltak. Ahogy Berne fogalmazott: "Bármi, amit nem szabad kimondani egy páciens előtt, azt nem szabad kimondani egyáltalán. " (idézi Steiner, 1990, p. 5. ). Nem meglepő módon sok szakember meglehetősen kellemetlenül érezte magát az ilyen helyzetekben. Rá kellett, hogy jöjjenek, mennyire másképp, értelmetlenül és kivagyiskodó hangnemben beszélnek szakmai értekezleteken azokról az emberekről, akiket elvileg "szolgálnak" (Steiner, 1990). NyelvezetSzerkesztés A Berne által bevezetett nyelvezet és a kommunikációs mód olyannyira szokatlan és unortodox volt, hogy emiatt azonnal összeütközésbe került a szakma képviselőivel (Steiner, 1990). Berne úgy gondolta, hogy páciensei képesek megérteni azt, amit ő gondol róluk és hogy tud velük beszélni anélkül, hogy "kioktatná" őket. Elutasította azt a megszokott pszichiátriai gyakorlatot, hogy egyfajta nyelven beszél az emberekkel és egy másfajtán a pszichiáter kollégákkal (Steiner, 1990).