Pár éve Steve Jones szerkesztő megkérdezte, nem akarom-e újraéleszteni egy méltatlanul elfeledett történetemet a Keep Out the Night antológiához, nekem meg eszembe jutott ez a történet, hát feltűrtem az ingujjamat és megírtam. A gyapjas tintagomba valóban csodás ízű gomba, csak nem sokkal a leszedés után szétmállik kellemetlen, fekete, tintaszerű anyaggá, ezért is nem látni boltban. KÓROKOZÓ KRUPP Megkértek, hogy írjak egy bejegyzést egy képzelt betegségekről szóló könyvbe (The Thackery T. Lambshead Pocket Guide to Eccentric and Discredited Diseases, Jeff VanderMeer és Mark Roberts szerkesztésében). Úgy gondoltam, érdekes lenne egy olyan képzelt betegség, ami képzelt betegségek készítésére kényszerít. Megírtam egy Babble nevű, rég elfeledett program és egy háziorvosoknak szóló, poros kötet segítségével. VÉGEZETÜL Próbáltam elképzelni a Biblia legutolsó könyvét. Az állatokról szólva pedig hadd jegyezzem meg, milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a jeti szó szerint azt jelenti, "az a dolog ott".
Rá kellett döbbennie, hogy a világ rossz szemmel nézi a gazdag embert, aki a pályaudvar háta mögötti hobódzsungelben tölti az idejét, vagy részegekkel trafikál a parkban, így aztán igyekezett elherdálni a vagyonát, amilyen gyorsan csak lehetett. Szerencsére mindig maradt egy kevés itt-ott, amiről a herdálási hadművelet közben megfeledkezett, és amikor azt is 201 elfelejtette, hogy rosszul viseli a gazdagságot, elszántan nekiindult, hogy újra összekaparja a pénzét. Az egyhetes borosta fehéren világított az arcán, akár a frissen hullott hó. *** A gourmand-nok egy verőfényes vasárnapi reggelen indultak Egyiptomba. Mind az öten eljöttek, és Hollyberry TollaSincs McCoy intett nekik búcsút a reptéren. (Poros vidéki reptér volt, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy eltűrték az efféle búcsúintegetést. ) – Jó utat, apa! – kiáltotta Hollyberry TollaSincs McCoy. Augustus IndiánToll McCoy válaszul meglengette a karját, aztán a többiek nyomába eredt. A kifutón propelleres kisgép várta őket, ezen kívántak megtenni útjuk első szakaszát.
Jószerével a 203 kovácson múlott, meg hogy mi volt épp' kéznél; a lényeg, hogy állja a forróságot. Látom, nem hisztek nekem. Pedig az ókori egyiptomiak igenis csináltak sörösdobozt; gondoljatok csak bele, máskülönben miben tartották volna a sörüket?! Odakint az utcáról, a viharvert kávéházi asztalok mellől sokszólamú jajongás csapott a magasba. Virginia Boote rávett néhány helybelit, hogy dámázzanak vele, és az utolsó fillérjükig megkopasztotta őket. Az a nő félelmetes játékos volt; valóságos dámakeselyű… *** Musztafa Stroheim kávéháza mögött kopár udvar bújt meg, közepén lerobbant kerti grillel, amelyet agyagtéglából raktak. Összeégett, görbe fémrács árválkodott rajta, mellette vaskos faasztal. Hasslik azzal töltötte a következő napot, hogy újraépítette a grillt, lemosta és beolajozta a fémrácsot. – Ezt negyven éve a kutya se használta, és akkor nem is mondtam sokat – jegyezte meg Virginia Boote. Már senki sem volt hajlandó dámázni vele; a táskája majd' szétrepedt a piszkos piaszterektől.
– Nincs testvérem. Semmilyen testvér. Csak én. Csakis én. Befordultunk egy sarkon, ahol zajos turisták hada sodort magával, ahogy a partra zúduló hullám kavarja el a föveny kavicsait. Aztán, amilyen váratlanul jöttek, olyan hirtelen el is tűntek, alig maroknyi embert hagyva maguk után. Egy kamaszlány hányt bele a csatornába öklendezve, mellette zaklatott fiatalember toporgott kezében itallal meg a lány retiküljével. A hajában piros szalagot viselő lány sehol. Bár megjegyeztem volna a nevét vagy legalább azét a kocsmáét, ahol találkoztunk. Eredetileg úgy terveztem, hogy még aznap éjjel továbbállok, és hajtok le Houstonig, hogy aztán már meg se álljak Mexikóig, de fáradt voltam és nagyjából részeg is, szóval inkább visszamentem a szobámba. A reggel még mindig a Marriottban talált. A ruháim parfümtől és rothadó bűztől szaglott. Azért a gatyámat és a trikómat magamra kaptam, és leszaladtam a szálloda butikjába, vettem pár trikót meg egy rövidnadrágot. Összefutottam a magas nővel, a bringással bringa nélkül, éppen aszpirint keresett.
(Vajon csak pár órája voltunk együtt? Vagy több élettel ezelőtt? ) Feltételeztem, ő is csupaszon, bekábelezve lóg valahol, és már nem is emlékszik semmilyen nyomorult, paranoiás óriásra. Annyira közel jártam már, hogy láttam a fodrozódásokat a lény bőrén. Egyre kisebb sziklákat hajigált felém, egyre pontosabban. Elhajoltam, kilengtem, félrehúzódtam, hogy ne találjanak el. Egy részem csak csodálni tudta a lény takarékosságát: nem kellett építenie, vagy drága pénzen vennie robbanószereket, bombákat. Beérte a jó öreg mozgási energiával: nagy sziklákat használt. Ha az egyik ilyen eltalálta volna a hajót, ott maradok. Ilyen egyszerű. Csak akkor kerülhettem el a sziklákat, ha lehagyom őket. Úgyhogy belehúztam. A mag engem bámult. Biztos voltam benne, hogy valamiféle szem lehet. Alig száz méterre jártam tőle, amikor megszabadultam a robbanófejtől, aztán elhúztam. Még nem értem hatótávolságon kívül, amikor berobbant. Olyan volt, mint a tűzijáték: gyönyörű, de egyben ijesztő is. Aztán nem maradt semmi, csak egyre halványuló csillogás és por… – Megcsináltam!
Királynőnk arcképe mindegyiken szerepelt, és őt nézve egyszerre éreztem hazafias büszkeséget, valamint jeges rettegést. Győzködtem magam, hogy egykor katona voltam, aki nem ismert félelmet, és még emlékeztem is azokra az időkre, amikor ez volt a színtiszta igazság. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy valaha kitűnő lövész voltam – valójában mesterlövész, idéztem fel büszkén –, de jobb kezem remegett, mintha szélütés ért volna, az érmék csörögtek és zörögtek, én meg csak sajnálkoztam magamban. 3. A palota Doktor Henry Jekyll büszkén jelenti be, hogy a világhírű Jekyll-por végre-valahára forgalomba került, mindenki számára fogyasztható. Már nem csak a kivételes helyzetben lévő kevesek kiváltsága. Engedje Szabadjára Belső Lényét! Belső és Külső Tisztaságra egyaránt! TÚL SOK EMBERT kínoz A LÉLEK SZORULÁSA, férfiakat és nőket egyaránt! A megkönnyebbülés azonnali és olcsó – használja a Jekyll-port! (Elérhető Vanília és Eredeti Mentolos Ízesítésben is. ) A Királynő hitvese, Albert herceg nagydarab férfi volt látványosan kipödört bajusszal és ritkuló hajjal; mindenesetre kétségtelenül és teljesen ember.
Sokat írok repülőgépen. Amikor elkezdtem írni az Amerikai isteneket, írtam egy novellát egy gépen New Yorkba tartva, amiről biztos voltam, hogy valahol a könyvbe szőve végzi, de végül nem találtam neki helyet sehol a könyvben. Amikor a könyv elkészült, a novellából képeslapot csináltam, és elfelejtettem. Pár évvel később a Hill House Press, akik korlátozott példányszámban, rendkívül szép kivitelben adják ki a könyveimet, elküldte az előfizetőinek mint saját karácsonyi képeslapját. Címe nem volt. Legyen. A TÉRKÉPKÉSZÍTŐ Az ember leginkább úgy tud részletezni egy mesét, ha elmeséli. Nem igaz? Az ember úgy beszél egy történetről magának vagy a világnak, hogy elmeséli. Ez egyensúlyozás és álom. Minél pontosabb a térkép, annál jobban hasonlít a területre. A legpontosabb térkép maga a terület, így egyszerre tökéletesen pontos és teljességgel használhatatlan. A mese s térkép, ami pedig a terület. Ezt ne feledd. Majd' kétezer éve élt egy kínai császár, aki megszállottan fel akarta térképeztetni a földet, amin uralkodott.