Nyitókép: Az UNESCO 1999-ben nyilvánította február 21-ét Az anyanyelv nemzetközi napjává, amelyet 2000 óta minden évben különféle rendezvényekkel ünnepelnek meg szerte a világban. "Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként" – írja Kosztolányi Dezső Ábécé a nyelvről és lélekről című munkájában. Ez a gyönyörű, mindenkihez a saját nyelvén szóló világnap egy szomorú esemény emlékére született. 1952-ben az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. A döntés elleni tiltakozásul a bangladesi diákok február 21-én az utcára vonultak, és a tiltakozás megakadályozása közben a rendőrség öt diákot megölt közülük. Ebből a megrázó eseményből is látható, hogy az édes anyanyelve valódi érték minden nép, minden népcsoport számára, egy olyan kincs, amiért érdemes síkra szállni és küzdeni.
– emlékezetére azóta minden év május 16-án ott összegyűlünk, róla kisebb felolvasás, előadás, megbeszélések keretében megemlékezünk, elővesszük a leveleit, emlékeit, azokat a kedves fényképeket, amiket a Mórát nagyon szerető és szintén az ő baráti köréhez tartozó Tauszig Mária tanárnő vett fel, nézzük a pince falán elhelyezett emléktáblát, melyet a házigazda Marjalaki Kiss Lajos készíttetett (ezzel a felirattal: Itt volt utoljára gondtalan és boldog Móra Ferenc), vagy felidézzük azt a kedves kis esetet is a Kinizsi nevű cigány fiúval, amit M. Kiss Lajos megírt a Kohó 1954. évi számában. Gáspár Mihály múzeumi altiszt, aki elejétől kezdve s akkor is ott volt velünk, már veszi elő a poharat, amiből Móra ivott s amit azóta is őrzünk. Emlékeit a múzeumnak szántuk, hogy ott legyenek bizonyságtevői annak, hogy szerette a miskolciakat, ismerőseit, barátait s Miskolcot. Leveleit nagyon nehéz olvasni. Apró, gyakran egészen összevont, néha csak egy kis ponttal vagy vonáskával jelzett betűit sokszor alig lehetett kisillabizálni.