Vele kapcsolatban viszont jó felidézni a kérdések segítségével, hogy annak idején ő tartotta Radnótit a keresztvíz alá. És jó belebotlani Fodor Ákos egyik haikujába is. Itt viszont már az unatkozó Bőrönd Ödön is tudná a választ: a versforma Japánból származik.
És nem csalás, nem ámítás, hétköznapi áron. Először azt gondoltam, hogy csak ottmaradt a táblán az ajánlat péntekről, ilyet ugyanis nagyítóval keresgélve is elég nehéz találni Budapesten. Főleg egy ilyen, külföldiek által előszeretettel látogatott helyen. Hamar meg is telik a terasz, helyiek, turisták egyaránt jönnek. Az étlap nem túl bonyolult, cserébe viszont reggelitől vacsoráig bezárólag lehet itt enni. A napi menüt két fogásból lehet összeválogatni, és 990 forintot kérnek érte. Ennyiért tényleg nem érdemes a hétvégét a közértben és a konyhában tölteni, pláne harminc fokban. Húsleves, hideg őszibarackleves, citromos borjúragú és pestós burgonyakrém a levesválaszték, szóval nem aprózzák el. Ráadásul nem is csészében, hanem tálban hozzák, a húsleves nemcsak tésztát, hanem bőven tartalmaz zöldséget és még főtt húst is. Picit sótlan, amit szóvá is teszek, mégse legyen minden tökéletes, mire a kedves pincér srác megjegyzi, hogy a sok só egészségtelen. Tulajdonképpen tökéletesen igaza van, megboldogult nagymamámnak volt mindig a rögeszméje, hogy Czeizel Endre is megmondta, a hosszú élet titka, hogy nem szabad túlzásba vinni a sót.
Díszlet: Gyarmathy Ágnes, jelmez: Horváth Kata, koreográfia: Lőcsei Jenő, zenei vezető: Makláry László egy osztrák arisztokratanő és egy kínai herceg, aki bécsi nagykövet is később miniszterelnök egymásba szeret. A nagykövetet hazarendelik, hogy vegye át az ország irányítását. (Hmm Na igen, ez a rész ideillő, meseszerű A valóságban inkább örülnének a politikusok, hogy eggyel kevesebb ellenfelet kell legyőzniük. ) Tehát azonnal csomagol és indul, bár fáj a szíve. A hölgy azonban dönt helyette is; mindent hátrahagyva vele megy Kínába. Ott kezdődnek a bonyodalmak A herceg nagybátyja és a politikai elit nem nézi jó szemmel az európai asszonyt és a szokásait, amelyeket igyekszik meghonosítani új otthonában. Ultimátumot adnak a hercegnek, hogy csak abban az esetben állnak a reformjai mellé, ha visszaküldi a feleségét, és politikai ellenfelének leányát veszi nőül. Az esküvőjét semmisnek mondják ki, mivel nem a kínai hagyományok szerint történt. Szu Csong kényszerből vállalja az esküvőt, azzal a megkötéssel, hogy csak látszatházasság lesz.