Először valószínűleg 1839-ben, egy bizonyos Johann H. Wichern nevű lutheránus lelkész készített hasonlót: egy örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken elhelyezett huszonnyolc gyertyát, amelyek közül négy nagyobb vörös színű volt, a többi pedig fehér. Wichern a templomban fellógatott keréken karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg, a négy vasárnapon pedig természetesen a vörös gyertyák égtek. Ez a szokás Európa-szerte csak a 20. században terjedt el. A huszonnyolc gyertya időközben négyre, a vasárnapok számára redukálódott, de megmaradtak a koszorút díszítő – illetve alkotó – örökzöldek, főleg fenyőágak. A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra – egy kivételével: a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún is rózsaszín. A lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelképezi. A gyertyákat vasárnap reggel szokás meggyújtani, de sokan ezt már az azt megelőző szombaton este megteszik.
Szentestén természetesen tartunk istentiszteletet, éppen úgy, mint karácsony mindkét napján. Nálunk is van mindig gyermekműsor, ami olykor betlehemes, vagy a karácsonyi témának valamilyen modern feldolgozása. Utóbbi programot általában praktikus okokból a karácsonyt megelőző vasárnapon rendezzük meg, idén december 22-én" – mondta el ifj. Cserháti Sándor. Hozzátette, az ő felekezetük szokott karácsonyfát állítani, de nem advent idején, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, hanem december 24-ére készül el, és a gyülekezet ifjúsága szokta feldíszíteni.