Tudtátok, hogy ez az állítás helytelen? A kozmetikai és gyógyszeripar által készített és a bőrgyógyászok által is ajánlott bőrbarát pH-jú készítmények (folyékony szappanok, samponok, tusfürdők, arclemosók) teljesen egészükben szintetikus kompozíciók, amelyek erősen irritáló és szárító hatású anyagok felhasználásával készülnek. Ezekben a termékekben magától értetődően alapvető szükség van a savakkal való pH-korrekcióra azért, hogy ellensúlyozzák az erős irritáló és szárító hatást. Az ideális természetesen az lenne, ha nem kellene beavatkoznunk bőrünk érzékeny életébe. Csakhogy ez szinte lehetetlen, hiszen a bőrünk folyamatosan szennyeződik a környezetben minket körülvevő káros anyagoktól, mint például a levegőszennyezés. Annak érdekében, hogy bőrünk kiegyensúlyozott tudjon maradni, igen fontos lenne minél kevesebb toxikus anyagot alkalmazni, s azokat inkább a természetből nyert anyagokkal helyettesíteni. A kereskedelmi forgalomban léteznek ugyan szappanok, melyek pH-ja 5, 5, de ezt a savas pH-t csak a teljesen szintetikus összetétellel érhetik el, így lesznek "semlegesek" –de távolról sem ártalmatlanok– a bőrünkre nézve.
Ezzel az elgondolással több probléma is van. Egyrészt: a lúgosság, ill. savasság (kémhatás) a vizes – és egynémely nem vizes – oldatok sajátja; a testünk pedig nem oldat. Ezért maga az emberi test – mint olyan – nem is tud elsavasodni. Szervezetünkben természetesen többféle testfolyadék és -váladék is található; ezeknek pedig általában van egy optimális kémhatás-tartományuk. Ezek közül a vér vegyhatása nagyon precízen szabályozott, míg pl. a vizeleté igen tág határok között változhat. Young és követői általában a vérről állítják azt, hogy helytelen táplálkozás esetén tartósan el tud savasodni. Emellett azt is állítják, hogy a vizelet kémhatásából következtetni lehet a "szervezet" savasságára, ill. lúgosságára. A valóságban – mint említettük – a vér vegyhatása nagyon szűk tartományban mozog; mindenkié enyhén lúgos. Valóban előfordul, hogy ebből a tartományból kimozdul a savas kémhatás irányába – de soha nem tartósan. Az ilyen állapotot acidózisnak hívják, és azonnali beavatkozást igényel.
A kémhatás pontosabb meghatározására erre a célra gyártott vegyszerkészletek állnak rendelkezésre. Bővebben a témáról: Vajon milyen a kertem talaja?
A talajok pH értéke befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. Ezért trágyázás előtt nem árt megismernünk a talaj kémhatását. Talajok pH értéke A talaj jellemző tulajdonsága a pH-értéke, vagyis kémhatása is. (A pH-érték az oldatok kémhatását kifejező szám, amely a bennük lévő hidrogénionok mennyiségét jelzik. ) Valójában nem a talajok pH-ját, hanem a talaj oldatok pH-ját tudjuk meghatározni. A talajok pH értéke függ a talajban zajló kémiai, biológiai folyamatoktól, a talajok összetételétől. A talaj pH értéke a mélységgel is változik. A legfelső humuszos részben a pH érték alacsonyabb, mint a mélyebb rétegekben. A hazai viszonyok között a talajok pH-értéke 4 és 9 között változik. Hazánkban a zömmel meszes alapkőzeten képződött talajok többsége és a bányászott tőzegek egyaránt gyengén lúgos kémhatásúak. pH érték <4, 5 4, 5-5, 2 5, 3-6, 4 6, 5-7, 4 7, 5-8, 2 8, 2-9, 0 9, 0< talaj erõsen savanyú savanyú gyengén savanyú semleges gyengén lúgos lúgos erõsen lúgos Lúgos talajok Az erősen meszes, lúgos talaj csökkenti egyes tápelemek felvehetőségét.
Figyelembe kell azonban venni, hogy a vegetáriánusok többet törődnek egészségükkel, edzik testüket, kerülik az alkoholt, a dohányzást, így nehéz meghatározni, mi kizárólag az étrend hatása. Lehetséges veszélyek Vitathatatlan a bizonyíték, hogy akik több friss zöldséget és gyümölcsöt esznek, megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékot isznak, azok között ritkább a daganatos és más betegségek előfordulása. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy az étrend jelentősen és tartósan meg tudja változtatni a vér kémhatását, a gyakori vér pH eltolódás komolyabb problémára, vesebetegségre utal, ami nem a lúgosító diéta kérdése. Vesebetegség esetén csak szigorú orvosi felügyelet alatt alkalmazható az étrend, súlyos cukorbetegségben orvosi ellenőrzés nélkül ellenjavallt. A nem megfelelően kontrollált vércukor mellett - különösen 1-es típusú vagy súlyos 2-es típusú cukorbetegnél - nagy az esélye az étkezés utáni hirtelen vércukorszint csökkenésének, ha nincs elég ismerete a diétáról és a betegségről. A huzamos ideig tartott, szigorú alkalizáló (lúgosító) étrend mellett nő a fehérje- és kalciumhiány veszélye.